Van az úgy, hogy az ember elmegy a fontos dolgok mellett... 

Magyar atmosheric doom-black egyveleg kifejezetten igényes formában. Tavaly decemberi album. 

Szokványos hangzás, összességében mégis kiemelkedik az átlag black tömegéből.

Az Oregon állambeli Portland városában központosul valamiféle metal esszencia, ugyanis a helyszínen rengeteg igényes  - különféle alstílusokba sorolható - metal banda látott napvilágot az elmúlt 10 évet tekintve. A sokaság közül egy a None névre hallgató projekt, mely 2015-ben formálódott valamivé a porból, majd 2017-ben adta ki első albumát. Idén pedig a másodikat. És bár az elsőt még nem hallgattam, de ez a második első benyomásra eléggé megfogott. 

Egyszerű, de mégis érződik benne, hogy különleges. Őszinte - nem akar semmivé sem válni, hanem azt mutatja, ami. 
Alapvetően atmospheric black, de annak is egy elborultabb, depresszionáló alfaja. Mondhatni művészi. Csak hallgassatok bele. 

Black metal körökben az idei egyik legjobban várt megjelenés. Stílusdefiniáló egyemberes projekt az Evilfeast, ugyanis a 2000-es évek elején az elsők között volt, akik ezt a szitáló, kásás, atmoszférikus alstílust megformálták. 

A mai napon megjelent album több helyen is tartalmaz nyilvánvaló epic elemeket, ez pedig mondhatni kötelezővé teszi, hogy be is mutassam itt.

Az egy órás időtartamon túllépő korong minden olyat magába foglal, amit az elmúlt bő egy évtizedben már ismerhettünk az Evilfeast által, mégis érezhetően új, és más, mint a többi lemez. Tökéletesen passzol az eddigiek sorába. Élő nosztalgiának is felfogható. Már amennyire a black metal az élő dolgokról szól... 

Aki esetleg nem ismerné a projektet, annak itt az idő, hogy belefüleljen. Aki hallotta már, annak pedig itt egy újabb szelet ebből a vérbeli black szellemültségű projektből.

Vegyünk egy fazéknyi korai Agalloch-ot, majd keverjük össze a modernebb fajta cascadian black két púpozott kanálnyi adagjával, és máris megkaptuk a formálódó Arkheron Thodol világát. Ezekben ugye ott lapul egy erős természetközeliség, filozofikus világlátás, és egy kimagasló egyediség. Mindezt egy igen optimális albumhosszba lefektetve (56 perc) egy valóban figyelemreméltó zenét kapunk.

A banda 4 tagú, az USA-ból származnak, és 2012-ben alapultak. Jelen tárgyalt albumuk a bemutatkozó full-length, ezt 2015-ben előzte meg a legelső kiadvány EP lemez 2 hosszabb dallal. Ez utóbbi révén ismertem meg a bandát, mely két dalt előszeretettel játszottam egykori rádióműsoromban, és félreraktam magamnak a nevüket, mert bizony várható volt, hogy valami komoly anyaggal fognak előrukkolni hamarosan... de arra nem számítottam, hogy egy ennyire izmos korong lesz belőle. Minden tekintetben felülmúlták az elvárásaimat.

Mint azt tudhatjátok, számomra az egyik legmeghatározóbb banda a közelmúltban feloszlott Agalloch, így megismerni egy hasonló zeneiségben alkotó formációt, egy igencsak jóleső érzés. Valamint tisztában vagyok vele, hogy sokaknak szintúgy fontos zenekar voltak ők, így csak ajánlani tudom ezt a kimondottan erős albumot. Majdhogynem hibátlan. A hibákat pedig ilyen szinten már igazából a személyes preferenciák adják - hogy kinek milyen apróságok tetszenek a zenében.

Az USA-béli Afar néven futó egyemberes projekt durván egy hónapja adta ki bemutatkozó albumát. Stílusa az atmoszférikus- és post-black közé sorolható be. Maga a vokál aligha nevezhető black metalhoz hűnek, ugyanis sokkal inkább post-metalból ismert beszélősebb "ének" járja át a zenét, mely viszont minden más tekintetben black alapú.

Az underground csak úgy árasztja magából az egyemberes próbálkozásokat. Ezek néha jól be tudnak futni, de többnyire hamar elbuknak. Hogy mi lesz az Afar sorsa, az majd eldől, de addig is meg tudjuk hallgatni az albumot teljes egészében.