Több tekintetben is egy érdekes bandát mutatok most be nektek. Az eredetileg Kirgizisztánból származó banda saját stílusát "Epic Shamanic Metal-nak" nevezi. És ami azt illeti, ez a figyelemfelkeltő elnevezés meglepően találó.

A Kína szomszédságából származó banda 1999-ben alapult, azonban pár évvel később szülőföldjükről megélhetési gondok miatt elvándoroltak, és letelepedtek Németországban. Így valós hazájukban összesen kettő demóanyagot adtak ki, majd 4 év kihagyás után, 2004-ben előrukkoltak az első albumukkal, melyet már Németországban rögzítettek. Ez Sary Oy névre hallgat, melyről fent meg is hallgathatjátok a címadó tételt.

Már ezen is érződik egy meglehetősen sajátos kombinációja a folk és atmospheric stílusoknak, melyek idővel egyre szorosabban összefűződtek a banda munkássága során. Stílusuk, melyet epikus sámáni metálnak neveznek, így egyre inkább reálisnak mondható. Az epikusság mindenképp ott figyel zenében, ezt legjobban a páratlan dallamvilág rejti. A sámáni mivolt pedig úgy gondolom szintén tagadhatatlan. Már csak a black jelző hiányzik. Mind hangszerelésben, mind dalszövegekben erősen felüti a fejét a banda származása - így teremtve olyan zenét, mely megállja a helyét az egyediség címszava alatt.

Black metálban való kalandozásaim során találkoztam már párszor a Darkestrah-hoz hasonlónak mondható "egzotikus" bandákkal, azonban többségük pár év aktivitás, és elenyésző mennyiségű hanganyag után feloszlott. Tehát ha nem is szerencsésnek, de mindenképp örömtelinek tudhatjuk be a tényt, hogy ők még mindig aktívan alkotnak a színtéren. Olyannyira, hogy legújabb albumuk kerek 10 nap múlva, azaz április 29-én lát majd hivatalosan napvilágot. És ami azt illeti, igen-igen bizalomgerjesztőnek mondható. Hallgassátok csak:

Van az úgy, hogy stílusok keverednek - nem is ritkán. Azonban most egy igen kivételes példával szembesülhetünk, ugyanis a Woman Is The Earth az atmoszférikus, cascadian és post black zenéket ötvözi egy sajátos formában.

Már-már kezdek nem meglepődni azon, hogy az utóbbi években mekkora számmal alapultak black zenét játszó bandák észak-amerikában, így ezen a témán nem is időznék sokat, korábban már amúgyis szó volt róla - ráadásul az adásomban is kitárgyaltam már a kérdéskört párszor.

Maga a zene engem leginkább a Wolves In The Throne Room-ra emlékeztet, de persze vannak nagyobb elütések. Alapjaiban véve azonban mégis egy olyan zenét hallhatunk, ami az atmoszférikus blackre építkezik, ez kétségtelen. A hasonlóság pedig talán pont a két zenekar világnézeteinek hasonlóságából fakad - dalszövegeik szinte ugyan azokat a témákat boncolgatják (spiritualitás, halandóság, maga az élet, stb). Jelen bandánk annyiban tér el erősebben, hogy talán nagyobb hangsúlyt fektet a dallamosságra, és többször előkerülnek az old-schoolnak nevezhető black metal témák is.

Legutóbbi, negyedik albumuk jövő hét pénteken fog hivatalosan megjelenni, azonban fent már meghallgathattok róla egy dalt - az alapján pedig elég erősre sikeredett az is.

Erősen ajánlott a banda felfedezése! :)

Ma jelent meg a post-black zenét játszó Dél-afrikai Wildernessking legújabb, második albuma. Füleljünk hát bele.

2010-ben lépett színre a Cape Town-ban székhelyelő, 4 haverból összekovácsolt modern black metálság egy mára már nevesnek mondható képviselője, akkor még Heathens néven. 1 évre rá a név megváltozott Wildernessking-re, 2012-ben pedig a debüt album is világot látott. Azon az albumon rengeteg dolog szerepel, de még erősen érezhető rajta a kiforratlanság. Kissé káoszhangulatú, ami mellesleg sokaknak tetszetős lehet.

2 EP és 2 split anyag után pedig épp ma adta ki a banda második stúdióalbumát Mystical Future címmel. Hát ha valahol fejlődésről lehet beszélni, akkor náluk mindenképpen. Az egykoron kesze-kusza dallamok, egybefonódott színkavalkádok ezen az albumon különálló, és masszív egységekké váltak. Az 5 dalból álló album egy zenei utazáson kíséri végig a hallgatót, melyet akár már egy megszokott megoldásnak is elkönyvelhetünk, de azért valljuk be, mindig felélénkíti a kíváncsiságunkat.

Maga a zene leginkább post-blackként írható le, ámbár befigyelnek néhol kimondottan erős cascadian black hatások is. Ez utóbbit főleg arra a bizonyos, néhol fejét felütő ritualisztikus dobhangra értem. A modern black metál - mint korábban többször szóba került - két nagy alstílusra osztható: atmospheric és post-black. Na most az eddigiekből már sejthető, hogy ha cascadian (azaz egyedi atmospheric) hangulatok is fellelhetők a zenében, akkor aztán ténylegesen egy modern alkotásról lehet szó, és ez bizony kőkeményen helytálló. A teljes modernséghez már csak tiszta énekhang kéne, és lám még ez is felfedi magát itt-ott. Összességében tehát egy igazán modern megnyilvánulása ez az album a black metal pillanatnyi helyzetének, alakulásának. Tehát akit érdekel, hogy merre is tart a stílus, mik a "legtrendibb" (világunktól szokatlan kifejezés...) megoldások jelenleg a sötétség zeneiségében, annak kötelező hallgatnivalót jelent a Wildernessking legújabb albuma.

Egy vérbeli cascadian black metált játszó banda, egyetlen demó anyaggal a hátuk mögött, mely még 2014 nyarán jelent meg.

A banda két tagja már jópár egyéb formációban is megfordult - amit érdemes kiemelni ezzel kapcsolatban, az mindenképpen a tény, miszeint a demó anyagon gitározó, vokálos és basszeros srác a Wolves In The Throne Room élő fellépésein is szokott játszani. Így hát a kapcsolatok mindenképp adottak, és szerintem várhatunk még tőlük valami nagyobb volumenű anyagot is a jövőben, mert ez a két dalból álló, 40 perces demóanyag hatalmas potenciálról és tehetségről árukodik

Tipikusan olyan mű, mely igazán mély állapotokba képes lehúzni a hallgatót. Erősen ajánlott a cascadian black-et szeretőknek!

Nem hiába írogatom olyan gyakran, hogy az atmoszférikus black most a virágkorát éli, ugyanis ismét itt egy példamutató alkotás, a stílusbéli beskatulyázás pedig mégis a megszokott.

Viszont azért mégis van pár említésre méltó érdekesség. Többek között mondjuk az, hogy a projekt Mexicóból származik, jelen albumunkat pedig nem más masterelte, mint a méltán híres Dan Swanö (Opeth, Edge Of Sanity, és még sok-sok banda fűződik a nevéhez). Mexicót azért említem, mert meglehetősen kevés metálzene származik onnan, és hát black metal pedig még kevesebb. Nem hiába van szó egyemberes projektről.

Dan Swanö pedig ismételten kitett magáért, ugyanis black-viszonylatban kiemelkedő az album hangzásvilága. Elég csak összehasonlítani bármelyik más Lluvia lemezzel.

Tehát az atmospheric black végeláthatatlan áradatából ismét itt egy mintapéldány, s bár azt gondolnánk, hogy a stíluson belül már nem lehet újat felmutatni, de mégis... mindezzel szemléltetve, hogy milyen terjedelmes alstílusról is van szó.