2021 legjobbjai (top 20)
2022.02.26. 18:54
Bár mindjárt itt a március, de csak sikerült megírnom ezt a bejegyzést. Szóval 2021 legjobb albumai. Az elmúlt években is megosztottam a nem extreme metal stílusokba tartozó kedvenceimet, nos hát jelen esetben is igaz ez, csak annyi csavarral, hogy nem két külön listát csináltam, hanem egybevontam az albumokat. Nem sok kivétel van egyébként, a legtöbb listában szereplő album így is az extreme berkekbe (black/death/doom/thrash) sorolandó. Jelenleg 20 albumot szedtem össze. Kevésbé kísértem figyelemmel 2021-ben az album-megjelenésket, így nagy az esélye, hogy nem jöttek szembe velem olyan lemezek, amiket egyébként határozottan a listába tennék. Mindenesetre egy igen jó kis válogatás született. Lássuk hát:
20. Aran - Pimeyttä Vasten
19. Iskandr - Vergezicht
18. Suffering Hour - The Cyclic Reckoning
17. 1914 - Where Fear and Weapons Meet
16. Ethereal Shroud - Trisagion
15. Spectral Wound - A Diabolic Thirst
14. Wolves In The Throne Room - Primordial Arcana
13. Dream Unending - Tide Turns Eternal
12. Alda - A Distant Fire
11. Wode - Burn In Many Mirrors
__________________________________________________________
10. Ænigmatum - Deconsecrate
Önmagában a dobos felütés olyan, hogy megnyalnám utána mind a tíz ujjam, ha én doboltam volna. De az album egészében egy igen technikás, precíz, éles death metal. Azért figyelmet igényel, szóval nem annyira az a hangulatzene.
9. Ninkharsag - The Dread March of Solemn Gods
Mondhatnám, hogy az angolok mindig is úttörőek voltak a zenében, ami igaz is, csak jelen esetben kevéssé létjogosult a kijelentés. A felállás ugyanis gyakorlatilag egy Dissection átültetés kicsit más rendszerekbe. Ezt a borító is erősen sugallja. De függetlenítve a szituációt a legendás inspirációtól, egy kifejezetten élvezhető album ez.
8. Monolord - Your Time To Shine
Szerintem stoner doom stílusú zene még nem szerepelt az éves listáimon. Hát most ennek is eljött az ideje. A svéd Monolord-ot korábban is hallgatgattam, de sosem fogott meg igazán. Ennél az albumnál viszont hamar bekattant valami.
7. Demiser - Through The Gate Eternal
USA-béli black/trash egyveleg. Jó kis fröcsögős, sárban döngölős hangulata van, de ez a második helyen egy ennél is erősebb formában előkerül.
6. Transilvania - Of Sleep And Death
Osztrák black. Eleinte a lista elejére raktam, de többedik meghallgatás után túl egyszerűnek hatott, kiveszett belőle a különlegesség. Ettől függetlenül egy erős album, csak kicsit elunt, túl általános benne néhány dalszakasz. Számomra legalábbis.
5. Fluisteraars - Gegrepen door de geest der zielsontluiking
Holland, mondhatni experimental, de alapvetően atmospheric black. 3 dal, egy album. Külön elismerésem a borítóért, tetszik (nem az, amit itt látsz, hanem a holtfás). A zenét egy kicsit szétszórtnak érzem még itt-ott, de telis-tele van jó ötletekkel. "No keyboards were used on this record!"
4. Der Weg einer Freiheit - Noktvrn
Na ez az, ami ritka nálam. Alapvetően modern metal, sok olyan elemmel, ami gyakorlatilag elektronikus zenének nevezhető. Mégis... mégis összességében, egybegyúrva valami meghökkentően izmos anyag született. Valahol az általam nagyra tartott Numenorean-t idézi, akik hasonlóan modern vizeken eveznek.
3. Stormkeep - Tales Of Othertime
Sok underground blog/zine/újság stb felkapta és előkelő helyre tette. Okkal. USA-beli epic vegyesfelvágott. Doom-death-black elemek keverve, egységet képezve, egy enyhe Summoning-szerű hangulattal.
2. Steel Bearing Hand - Slay In Hell
USA-beli pörgés-zúzás. Olyan kifinomult fajta. Szétverős.
1. Wheel - Preserved In Time
Nem éppen tartozik az extreme metal kategóriák közé, azonban hangulatait tekintve mégis itt a helye. Német epic doom metal. Egy kis melankolikus, depresszív beütéssel. Hullámzó, dallamos, mégis sötét és borús. Mint minden erős anyagnál, itt sem szabad gyors ítéletet hozni. Többszöri hallgatás ajánlott.
Kedvenc demo anyagom, baromi ígéretes cucc:
Hinthial - :�����:
Olasz black (kicsit thrash), mely stílusjegyeiben sokszor a görög black vérmérsékletére hajaz. Nyers, vad, vehemens.
Egyéb:
Iron Maiden - Senjutsu
Szólnék pár szót az Iron Maiden új albumáról is. Nekem kimondottan tetszik. Nagy rajongója vagyok a zenekar 80-as évekbeli munkásságának, illetve a 2000-es években is sok jó anyagot kiadtak a kezeik közül. Jelen albumot sokszor éri a kritika, hogy túl hosszú, lassú, vontatott. Szerintem pont így jó, ahogy van. Egyrészt nem kéne azt várni egy 60-as éveit taposó zenekartól, hogy fiatalos, pörgős, lendületes zenéket írjanak, másrészt amelyik idősebb zenekar képes elengedni ezt a külső nyomást, és korának megfelelő tempóban, nyíltsággal, őszinteséggel dalt írni, az még sosem sült el rosszul. Ahogy most sem. A két CD közül nálam a második nagyon erősen betalált. Baromi jól megkonstruált dalok vannak rajta felsorakoztatva. Ez az epikusabb, progresszív irány éppen az érettebb, már-már agg habitushoz illő. És ez így van jól.
VTX
Szerző: VTX
Szólj hozzá!
Címkék: shine maiden fear mirrors burn wheel wolves in the throne room 1914 transilvania weapons aran monolord der weg einer freiheit deconsecrate alda spectral wound diabolical wode iskandr preserved in time hinthial aenigmatum senjutsu vasten vergezicht suffering hour cyclic reckoning ethereal shroud primordial arcana dream unending ninkharsag solemn demiser of sleep and death fluisteraars noktvrn stormkeep tales of othertime steel bearing hand slay in hell
2018 legjobbjai (top 30-21)
2018.12.23. 16:25
Tudom, szegényes volt az oldal a bejegyzéseket tekintve, viszont a színtér annál inkább bővelkedett az albumokban. De nem élek azzal a szóvirággal, hogy a jobbnál jobb albumokban, ugyanis szerintem kimondottan kevés igazán jó album jelent meg idén az extreme metal berkekben (azaz black, death, doom).
Az elmúlt 1-2 hét során összeszedtem az idén megjelent lemezeket, és meg kell mondanom, rendesen megszenvedtem a sorbarendezésükkel. Először 10-es listát akartam, aztán lett belőle 15, majd 20, végül 30. Ez pedig sajnos nem azt jelenti, hogy olyan hú de sok lenne az erős album idén - épp az ellenkezőjét. Azért bővítettem ki 30-ra a listát, mert összességében a lista végén szereplő albumok számomra viszonylag gyengék, de van bennük néhány olyan tulajdonság, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szerepeltetnem kell őket. Értelemszerűen azok az albumok, amik nincsenek a listán, számomra túl gyengék (vagy elmentem mellettük).
Ez az első lista (30-21. helyezett) inkább csak egy "említésre méltó" kategória.
Továbbá részlegesen szakítok az elmúlt évek hagyományaival, és ezt a 10-es adagot kommentár nélkül közlöm. Ahogy majd a következőt is. Az első 10 helyzett kap majd némi magyarázatot.