Az album április 9-én jelenik meg, de két dal már elérhető. A Wheel előző albuma (Icarus) számomra az egyik legkiemelkedőbb doom album, így aztán rendesen vártam már a folytatást. És most végre itt van. Ez a két dal baromi jó, szóval nagy eséllyel az egész album hozza majd ezt a szintet. Semmit sem veszítettek a 2013-as előző album óta a tehetségükből, még ha volt egy rövid szétválás is. Erősen ajánlott anyag!

 

 

 

Pár napot megkésve, de következzen a hagyományos évvégi lista. Számomra a 2020-as év zenéi közül viszonylag kevés volt olyan, ami úgy igazán elnyerte a tetszésem. Mindenesetre összeállítottam egy 15-ös listát a kedvenc extreme metal albumaimból, valamint egy 5-ös listát a kedvenc EP/demo/split lemezeimből, és az előző pár évhez hasonlóan a nem extreme stílusok képviselői is kaptak egy 10-es listát. Lássuk hát.

 

Legjobb extreme metal albumok:

 

15. Sorcier des Glaces - Un Monde de Glace et de Sang 

A kanadai black metal rebellisek legújabb albuma. Van benne némi második hullámos áthallás, megspékelve azzal a vérbeli saját hangzásukkal. Jó ez, ha az ember ráérez az ízére. 

14. Heretical Sect - Rapturous Flesh Consumed

Új-Mexikó homokjából tör elő ez az egészen új formáció. Az a sodrós fajta black metal, melynél a vokál a háttérből áradva terül szét a zene által képzett térben. Van benne itt-ott pár érdekes, szokatlan megoldás. Részben ezek miatt került a 14. helyre. Szeressük a szokatlan, de illő részleteket.

13. Bloodsoaked Necrovoid - Expelled into the Unknown Depths of the Unfathomable

Egyfajta keveréke a brutal death és black stílusoknak, egyenesen Costa Rica napsütötte pálmafái mögül. :) Némi doom elemmel megfűszerezve.

12. Midnight - Rebirth By Blasphemy

Jól ismert zenekar, nem is olyan rég megfordultak nálunk is. Új albumuk folytatja mindazt a speed/black száguldozós őrjöngést, amit annyira szeretünk. A zene egyszerűsége miatt áll a 12. helyen leginkább, viszont előfordul, hogy simán a legjobb 5 közé sorolnám.

11. Necrowretch - The Ones From Hell

A bő 10 éve létező, francia Necrowretch negyedik nagylemeze. Néhol számomra zavaró az átmenet nélküli lassabb és igen gyors tempók közti szakadék, ellenben van egy igen nagy ereje az egész albumnak.

10. Occlith - Gates, Doorways, and Endings

Egy első album, melyben egyaránt megjelenik a doom, death és black stílus is. Szépen operál ezek összefűzésével, mindeközben még dallamaosságot is elhint itt-ott. Igen fiatal kaliforniai zenekar.

9. Bedsore - Hypnagogic Hallucinations

Szintén egy fiatal formáció, mindössze 2 éve alakultak. Olasz progressive death/black. Kicsit rá kell állni, hogy az embert áthassa, de aztán nagyot tud ütni.

8. Sweven - The Eternal Resonance

A Morbus Chron nevű zenekarból továbbfejlődött alakulatról van szó, akik Svédországból álltak elő igencsak újszerű kompozíciós és zeneszerzős készségekkel. Progresszív elemek által dominált, de alapvetően egyfajta death metal ez, viszonylag fiatal szerzők tollából. Élvezetes hallgatnivaló, viszonylag komplex megoldásokkal.

7. Stormkeep - Galdrum

Kakukktojás, ugyanis egy EP lemezről van szó. 32 perces, így igazából elég közel áll az album terjedelemhez, szóval inkább annak tekinteném. Igényes epic black momentumok fedezhetőek fel benne a sajátos hangzásvilággal megszólaló tisztán black elemek között. Dicső, úgymond. Colorado államból.

6. Ulcerate - Stare Into Death And Be Still

Sok helyen szembejött velem ez az album, mint 2020 egyik legjobbja. Valóban erős, és jól ötvözi a modernebb hangzást a klasszikus black/death/sludge elemekkel. Azonban néhol túlságosan csapongónak, összeszedetlennek érzem. Mintha kicsúszna az ember kezei közül valami.

5. MSW - Obliviosus

Oregon államból való doom. Itt aztán van ám kompozíció. Igen sok hangulat fel van sorakoztatva, és zeneileg reprezentálva. A zenekarnak több párhuzamos projktje fut, mindenesetre ez az első teljes albumuk ezen a néven. Kimondottan jól sikerült, talán előkelőbb helyet is érdemelne.

4. Mörk Gryning - Hinsides Vrede

Egy legendás banda a 90-es évek elejéről. Bő 15 év után tértek vissza jelen albumukkal. És bizony még mindig tudnak... de még mennyire. Jó hallani az első/második hullám közötti hangzást valami modernebb köntösben. Üdítően hat. Egyetlen kifogásolnivalóm, hogy sok tétel az albumon viszonylag hasonló hangulatú, nem igazán lehet nagyon különbséget tenni pár felépítése/megszólalása közt. Ez egy pöppet ront az élményen, de még így is bőven élvezhető.

3. Kawir - Adrasteia

A hellic black egyik nagy alakja a Kawir. Jelen albumuk először 2019 decembe rközepén jelent meg digitálisan, ezért kicsit kilóg, azonban fizikai formátumokat 2020 januárjában adták ki. A hellenic black egy hozzám igen közelálló stílus. Az a hősies, csatatérre hívó hangzás mindig is felélinkít bennem valamit. Ők pedig a mai napig meg tudják ezt idézni a zenéjükben. Szerethető. Ráadásul ez az albumuk igencsak kiemelkedik az életművükből.

2. Darkenhöld - Arcanes & Sortiléges

Francia black, mely sokszor hajlik az epic hangzásvilág felé. Alapvetően a középkorról szólnak a mesék, ezáltal a hangzásvilágban is megjelenik ez a többlet, ami igen jót tesz összességében. Egy kevésbé reprezentált album, mely sokkal több figyelmet érdemel. Példás dalszerekezetek, zenei felépítettség, tagoltság jellemzi, mely mind azzal a hatalmas sodrás/vágtatás érzéssel társul, amit kardok csattogása és várfalak omlása ír le leginkább. Jó. Igen jó.

1. Bütcher - 666 Goats Carry My Chariot

Belga moslék. Stílusban a jelen listáról leginkább a Midnight-hoz hasonlít a zene, annál viszont összetettebb, komplexebb, itt-ott thrash elemekkel ötvözött. Kimondottan élvezetes és szórakoztató hallgatnivaló, mely nem annyira a sötétségre és borúra, komolykodásra hajaz, hanem sokkal inkább a lángokban való nyargalásra, közben ócska, trágár viccekel dobálózva. Koszos, rühes, de imádnivaló. A címadó dal nálam az év egy legkiemelkedőbb szerzeménye. Nem egy bonyolult dalszerzés, mégis kimondottan élvezetes.

 

 

 Legjobb EP, demo, split anyagok:

 

1. Dauþuz - Grubenfall 1727 (EP)

A Dauþuz számomra az utóbbi évek legkiemelkedőbb formációja. Nálam nagyon betaláltak. Elképesztő érzékkel írják ezeket a késő-középkori bányászat témájú dalokat. A gitártémák, dobok, átkötések, dalszerklezet, vokál... a minden. Imádom. Be is szereztem kazettán.

2. Bell Witch / Aerial Ruin - Stygian Bough volume 1 (split)

Két igen tehetséges funeral doom projekt összefűzéséből keletkezett ez a split anyag, mely valami egészen új dimenziókat nyitott a stílusban. Ha minden jól megy, október 22-én budapesti koncert!

3. Black Sword Thunder Attack - March Of The Damned (EP)

Ismerős a Lordian Guard? Ha igen, és kedveled azt a hangzást, akkor ebbe feltétlenül hallgass bele.

4. Holyarrow - Oath of Allegiance II (EP)

A távol-keleti extreme metal mindig tartogat iztgalmakat és ezidáig ismeretlen megoldásokat. Jelen esetben sincs másként.

5. Völur - Veiled City (EP)

Hegedűs doom, igazi elmélyülős zene.

 

 

Egyéb stílusok kombinált toplistája:

 

1. Freeways - True Bearings
2. Wailin Storms - Rattle
3. Spell - Opulent Decay
4. Hällas - Conundrum
5. Gjoad - Samanōn
6. Lord Vigo - Danse de Noir
7. Wytch Hazel - III - Pentecost
8. Pale Divine - Consequence Of Time
9. Sólstafir - Endless Twilight Of Codependent Love
10. Pallbearer - Forgotten Days

 

És egy, a 2019-es listából sajnálatosan kimaradt album, mely könnyedén befért volna a legjobb 10 közé, viszont elkerülte a figyelmem:

Krypts - Cadaver Circulation

 

VTX

Eljött az év vége, sőt az évtized vége is. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is szeretném felvázolni, én hogyan láttam 2019-et zenei szempontból. A tavalyihoz hasonlóan most is az extreme műfajok vannak nagyobb számban, azonban egy 10-es listát az egyéb rock/metal stílusokból is összeállítottam.

Bár tudom, hogy idén az eddiginél is kevesebbet foglalkoztam a bloggal, és meg kell valljam, ez a jövőben feltehetőleg hasonló lesz, de az év végi summázást nem akarom kihagyni. Alapvetően kevesekhez jut el ez a weboldal, így ezek a listák is, viszont ha már csak egyvalakinek is tudok újat mutatni, ami megtetszik neki, azzal már elérte a célját a blog. Nos, akkor lássuk.

30. Akrotheism - Law of Seven Deaths

29. Imperium Dekadenz - When We Are Forgotten

28. Allone - Allone

27. Burial In The Woods - Church of Dagon

26. Yellow Eyes - Rare Field Ceiling

25. The Kryptik - Through Infinity of Darkness

24. Mizmor - Cairn

23. Stromlord - Far

22. Infernal Conjuration - Infernale Metallum Mortis

21. White Ward - Love Exchange Failure

 

20. Minenwerfer - Alpenpässe

19. Astrophobos - Malice of Antiquity

18. Winter Eternal - Realm Of The Bleeding Shadows

17. Schammasch - Hearts of No Light

16. Mystifier - Protogoni Mavri Magiki Dynasteia

15. Excuse - Prophets From The Occultic Cosmos

14. Asagraum - Dawn of Infinite Fire

13. Cattle Decapitation - Death Atlas

12. Sühnopfer - Hic Regnant Borbonii Manes

11. Ketzer - Cloud Collider

 

10. Gatecreeper - Deserted

Old-schoolra hajazó death, mely masszív rákjárásos hullámzára késztethet.

9. Véhémence - Par le sang versé

Középkort idéző hangulatok, különleges hangszerek, melodic/epic vonulatok, kántálás. A franciák értik ezt.

8. None - Damp Chill of Life

Vannak zenekarok, melyek depresszív black-ként definiálják magukat, de nem azok. Nos... a None az. Minden tekintetben. A végtelen reménytelenségben van valami szép. Ezt a szépet ragadja meg az album. kell hozzá egy hangulat...

7. Kampfar - Ofidians Manifest

A Kampfar valami hihetetlen potenciállal rendelkezik. Némely elemeiben olyan megoldásokat, energiákat mutat be, melyek letaglózóak. Néha-néha megcsillannak ezek az album közben, és pont ettől olyan különleges. Mi történne, ha egy album kizárólag ezekből a potenciálokból táplálkozna... sosem tudjuk meg, de mindenesetre egy elég jó kis hallgatnivaló ez az album is.

6. Sacred Monster - Worship The Weird

Az előzőekhez képest ez egy könnyedebb, mókás album. Alapvetően sludge, amiben vannak death és black elemek. Egyszerűbb zene, de kifejezetten élvezhető.

5. Netherbird - Into The Vast Uncharted

Furcsamód a Netherbird felett sokan elsiklanak, pedig az eddigi albumaik mind minőségi, abszolút kiemelkedő lemezek voltak. Ahogyan ez is. Melodic black, ami a stílus nagy neveit idézi fel. A mixelés pedig csodaszép.. sokan irigyelhetik, mert itt aztán minden hangszer pont ott van, ahol lennie kell.

4. Dauþuz - MONVMENTVM

A Dauþuz nevű formáció a bányászat témája köré építi fel atmospheric black zenéjét. Fiatal zenekarról van szó, 2016-ban alakultak, de már 3 albumot is kiadtak kezeik közül - mind igen erős minőséget képvisel. Idei MONVMENTVM című nagylemezük az eddigi legjobb szerintem. Rengeteg zenei eszközt felvonultatnak, több eleme is epic érzetet ad az albumnak, de ugyan úgy megjelennek a tradicionális black elemek is.

3. Vastum - Orificial Purge

Old-school death, néhol moderebb elemekkel tarkítva. Iszonyú erősen van összerakva. A zenei téma a deviáns szexualitás. Baromi nagyot üt az album... nem is tudok többet hozzátenni, egyszerűen csak meg kell hallgatni.

2. Numenorean - Adore

Most decemberben volt egy meglepetés-buli, sikerült beszervezni a turnét Budapestre is. Sajnálom azokat, akik lemaradtak róla, mert valami brutáljó volt. Iszonyú komoly zenét csinálnak ezek a kanadaiak. Olyan kompozíciós készséggel írnak dalokat, hogy tátott szájjal hallgatom. Alapvetően a hardcore és black találkozásánál helyezhető el a stílusuk, emiatt főként modern hangzással rendelkeznek. Személy szerint az esetek többségében nekem ez nem szokott tetszeni, viszont a Numenorean esetében teljesen bele vagyok bolondulva mind a hangzásba, mind a stílusba, összképbe és részletekbe egyaránt. Ez már az a kategória, amit kötelezőként ajánlok meghallgatásra.

1. Xoth - Interdimensional Invocations

Az első és második helyezett között nehezen tudok dönteni. A Numenorean könnyebben befogadható, mint a Xoth, ezért a lista írásakor többször éreztem azt, hogy inkább a Numenorean érdemelné az első helyet, de aztán mégsem... Mert a Xoth valami olyat alkotott meg, ami kellő emésztgetés után belopja magát az ember szívébe. Technical death a stílus, de olyan gitártechnikák vannak benne, amilyet ritkán hallani. Nem tudom, lehet-e riffelésnek nevezni, ami történik, mert minden tekintetben bődületesen melodikus gitárvonulatok jellemzik a számokat. Gyakorlatilag dúdolni lehet a legtöbb gitártémát, mégis egyértelmű, hogy technical death a műfaj... elképesztő. Engem a Mountain Machines című szám taglózott le leginkább, de az egész album odabasz, úgy ahogy van.

 

 

Három album, amiket nem tudok hova tenni, de mindenképp méltóak a megemlítésre:

- Serpent Column - Mirror In Darkness

- Dawn Ray'd - Behold Sedition Plainsong

- Nornír - Verdandi

 

A Serpent Column zenéje az az igazi káosz, ami első blikkre csupán zaj, de jobban fülelve megannyi motívum, dallam, és mérhetetlen energia árad belőle. Persze van benne gitárszóló is, csak hogy hatványozzák a komplexitást. A legnehezebben befogadható/emészthető zene számomra az idei évből.

A Dawn Ray'd a Numenorean-hoz hasonlóan szintén fellépett nálunk idén, és egy krvajó koncertet adtak. Alapvetően két fő elemből áll a zenéjük: a hegedűs és trad black szakaszok váltják egymást. Emiatt egyszerűnek érződik sokszor, pedig nem az. Valahova a 15. hely környékére tenném, de úgy is éreztem már, hogy inkább a 30. hely környékére való. Ezen sorok írásakor (közben hallgatva) valahová a 10-15. hely közé illeszteném.

A Nornír idei albuma február óta ma került elém először, így nem tudom megítélni a pozícióját kapásból. Viszont mindenképp jobb a 20. helyezettnél.

 

Az év legnagyobb csalódása számomra a Keys of Orthanc - A battle in the dark lands of the eye.. című albuma volt. Sokan, sok helyen csupa jót írtak/mondtak róla, de számomra többszöri hallgatás után is borzasztóan gyengének hat. Gyéren mixelt, ügyetlen a hangszerelés, és az epic jelleg sokszor sántít. Egyszerűen nem jó. Pedig nagyon akartam, hogy jó legyen.

 

Tisztában vagyok vele, hogy több, mások által felkapott album nem szerepel a listában. Meghallgattam azokat is, de nem éreztem úgy, hogy jobbak lennének a listán szereplőknél. Aztán persze valószínűleg sok lemezről nem is tudok, amik itt lehetnének. Rengeteg zene kerül ki évről évre, és egyszerűen nincs idő mindegyik ízlelgetésére.

 

EP lemezek rangsora:

3. Tristengrav - II - Nychavge
2. Lek - The Eerie One
1. Slaegt - Black Bombs (felléptek nálunk idén, koncerjtük az idei kedvencem)

Kedvenc számom idénről (pillanatnyilag): Kampfar - Ophidian

____________________________________________

Illetve az extreme stílusokat nélkülöző listám:

1. Tool - Fear Inoculum
2. Robots of the Ancient World - Cosmic Riders
3. Tanith - In Another Time
4. Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light
5. Atlantean Kodex - The Course Of Empire
6. RAM - The Throne Within
7. Lunar Shadow - The Smokeless Fires
8. Russian Circles - Blood Year
9. Traveler - s/t
10. monkey3 - sphere

____________________________________________

Végezetül pedig, lévén hogy egy évtized végéhez értünk, összeszedtem hogy számomra melyek voltak a 2010-es évek legjobb lemezei:

Egyetlen legjobb albumot egyszerűen nem tudok kiemelni, így hármat szeretnék bemutatni legjobbakként:
Alda - Tahoma (2012)
Caladan Brood - Echoes of Battle (2013)
Pallbearer - Heartless (2017)

Ugye ez a blog is a Caladan Brood miatt indult... Egyébként feltételezhető, hogy jövőre lesz valamilyen fejlemény az új albumot illetően. 

Illetve néhány szintén kiemelkedő album az évtizedből:

Orchid - Capricorn (2011)
Wheel - Icarus (2013)
Angel Sword - Rebels Beyond the Pale (2016)
Vector - Terminal Redux (2016)
Numenorean - Home (2016)
Seven Sisters - The Cauldron and the Cross (2018)

Az évtized legjobb EP lemeze:
Agalloch - Faustian Echoes (2012)

Az évtized legjobb demo anyagai:
Wolcensmen (2013)
Sanguinário (2018)

Tudom, szegényes volt az oldal a bejegyzéseket tekintve, viszont a színtér annál inkább bővelkedett az albumokban. De nem élek azzal a szóvirággal, hogy a jobbnál jobb albumokban, ugyanis szerintem kimondottan kevés igazán jó album jelent meg idén az extreme metal berkekben (azaz black, death, doom). 

Az elmúlt 1-2 hét során összeszedtem az idén megjelent lemezeket, és meg kell mondanom, rendesen megszenvedtem a sorbarendezésükkel. Először 10-es listát akartam, aztán lett belőle 15, majd 20, végül 30. Ez pedig sajnos nem azt jelenti, hogy olyan hú de sok lenne az erős album idén - épp az ellenkezőjét. Azért bővítettem ki 30-ra a listát, mert összességében a lista végén szereplő albumok számomra viszonylag gyengék, de van bennük néhány olyan tulajdonság, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szerepeltetnem kell őket. Értelemszerűen azok az albumok, amik nincsenek a listán, számomra túl gyengék (vagy elmentem mellettük). 

Ez az első lista (30-21. helyezett) inkább csak egy "említésre méltó" kategória.

Továbbá részlegesen szakítok az elmúlt évek hagyományaival, és ezt a 10-es adagot kommentár nélkül közlöm. Ahogy majd a következőt is. Az első 10 helyzett kap majd némi magyarázatot. 

 

30.  A Forest Of Starts - Grave Mounds and Grave Mistakes

29.  Primordial - Exile Amongst Ruins

28.  Fórn - Rites From Despair

27.  Phantom - Death Epic

26.  ISKANDR - Euprosopon

25.  Vallendusk - Fortress Of Primal Grace

24.  Acolytes Of Moros - The Wellspring

23.  Ortsul - Robactwem Oblazłem

22.  Agrimonia - Awaken

21.  Chapel Of Disease - ...And As We Have Seen The Storm, We Have Embraced The Eye

Közeledik az év vége, így gyorsan átnéztem az idei anyagot. Vegyítve minden stílusból, de javarészt ismét az extrém metál területéről valók a következő bandát. Ők azok, akik idén megjelent albuma mindenképp említésre méltó. Azaz pár kivételtől eltekintve album, mert van néhány EP is.

Közülük fognak kikerülni az idei toplistán lévők is. Van miből csemegézni, nem kevés banda. Mint azt megszokhattátok, a mainstream metálmédia által szorgosan felvonultatott bandák nálam többségében el vannak kerülve. Ez nem tudatos, egyszerűen az ízlésem ritkán vág egybe velük.

Ajánlom, hogy amit nem ismertek, vagy még nem hallottatok, annak a bandának az idei lemezébe mindenképp füleljetek bele. Persze időigényes, de garantáltan találtok olyat, ami az ínyetekre lesz. Úgy tervezem, hogy 31-én teszem majd ki a toplistát. Addig is több album be lesz még mutatva a listáról.

Locust Leaves - A Subtler Kind of Light
Dumal - The lesser God
Bell Witch - Mirror Reaper
Talsur - Slough Of Despond
Fellwarden - Oathbearer
Hallatar - No Stars Upon The Bridge
Daupuz - Die Grubenmähre
Vexovoid - Call of the Starforger
Kreator - Gods of Violence
Frowning - Extinct
Wolfheart - Tyhjyys
Ad Cinerem - Shadows Of Doubt
Saille - Gnosis
Pallbearer - Heartless
Pillorian - Obsidian Arc
Venenum - Trance Of Death
Arkheron Thodol - Thaw
Veldes - The Bitterness Prophecy
Ungfell - Tôtbringære
Ghost Bath - Starmourner
Darkenhöld - Memoria Sylvarum
Loss - Horizonless
Below The Sun - Alien World
Barrows - Obsidion
Infinity - Hybris
Coldfells - Coldfells
God Dethroned - The World Ablaze
Mountains Crave - As We Were When We Were Not
Slaegt - Domus Mysterium
Sun of the Sleepless - To The Elements
Rimruna - Der Hatz entronnen...
Cormorant - Diaspora
Mord'A'Stigmata - Hope
Hyperborean Skies - Empyrean Fracture
Nornír - Urd
Attic - Sanctimonious
Pestlegion - Dominus Profundum
Insanity Cult - Of Despair And Self-Destruction
Vampire - With Primeval Force
Promontory - Promontory
Celephais - Monad
Wolves In The Throne Room - Thrice Woven
Satyricon - Deep Calleth Upon Deep
Grift - Arvet
Craven Idol - The Shackles of Mammon
Bolt Gun - Man Is Wolf To Man
Midnight - Sweet Death and Ecstasy