Az idei évben többek között ezt az albumot vártam majdnem a legjobban. Nem hiába. Mint tudjuk, manapság a post-black egy erősen feltörekvő stílus, mely a modern megszólalásba önti a black metál hangulatát, ezzel valami merőben újat alkotva. És ez bizony sokaknak az ínyére van, köztük nekem is. 

A Numenorean-ra az első demo-anyaguk révén bukkantam rá, melyen csupán 2 dal szerepelt, de minőségileg olyat tudott adni, ami meghatározó volt számomra a post-black megítélésével kapcsolatban. Így hát tűkön ülve vártam a debütalbumot, mely Július 22-én meg is jelent a Season of Mist gondozásában (bizony, egy ekkora kiadó adta ki az első albumot, szóval tényleg tudhatnak valamit).

Teljes hosszát tekintve az album csupán 44 perces, ezidő alatt pedig 5 dalt hallhatunk. Kissé rövidkének tűnhet, és az is, de maga az út,a min végigkísér teljességgel járatlan. Olyan ez, mint egy kaland az ismeretlenben - egyszerre vagyunk félénkek, és kíváncsiak, de mégis olyan élménnyel gazdagodunk, melyet soha nem fogunk elfelejteni.

Az atmoszférikus black mellett a post-black az az irányzat, mely nagyon ígéretes jövőt mutat a black metal stílusán belül, ez az album pedig mindent megad ahhoz, hogy ezt el is tudjuk hinni. Az évvégi toplistán garantáltan visszaköszön majd.

Ma jelent meg a post-black zenét játszó Dél-afrikai Wildernessking legújabb, második albuma. Füleljünk hát bele.

2010-ben lépett színre a Cape Town-ban székhelyelő, 4 haverból összekovácsolt modern black metálság egy mára már nevesnek mondható képviselője, akkor még Heathens néven. 1 évre rá a név megváltozott Wildernessking-re, 2012-ben pedig a debüt album is világot látott. Azon az albumon rengeteg dolog szerepel, de még erősen érezhető rajta a kiforratlanság. Kissé káoszhangulatú, ami mellesleg sokaknak tetszetős lehet.

2 EP és 2 split anyag után pedig épp ma adta ki a banda második stúdióalbumát Mystical Future címmel. Hát ha valahol fejlődésről lehet beszélni, akkor náluk mindenképpen. Az egykoron kesze-kusza dallamok, egybefonódott színkavalkádok ezen az albumon különálló, és masszív egységekké váltak. Az 5 dalból álló album egy zenei utazáson kíséri végig a hallgatót, melyet akár már egy megszokott megoldásnak is elkönyvelhetünk, de azért valljuk be, mindig felélénkíti a kíváncsiságunkat.

Maga a zene leginkább post-blackként írható le, ámbár befigyelnek néhol kimondottan erős cascadian black hatások is. Ez utóbbit főleg arra a bizonyos, néhol fejét felütő ritualisztikus dobhangra értem. A modern black metál - mint korábban többször szóba került - két nagy alstílusra osztható: atmospheric és post-black. Na most az eddigiekből már sejthető, hogy ha cascadian (azaz egyedi atmospheric) hangulatok is fellelhetők a zenében, akkor aztán ténylegesen egy modern alkotásról lehet szó, és ez bizony kőkeményen helytálló. A teljes modernséghez már csak tiszta énekhang kéne, és lám még ez is felfedi magát itt-ott. Összességében tehát egy igazán modern megnyilvánulása ez az album a black metal pillanatnyi helyzetének, alakulásának. Tehát akit érdekel, hogy merre is tart a stílus, mik a "legtrendibb" (világunktól szokatlan kifejezés...) megoldások jelenleg a sötétség zeneiségében, annak kötelező hallgatnivalót jelent a Wildernessking legújabb albuma.

Sallangtól mentes, modern black, mely gyakorta felidéz Wolves In The Throne Room féle hangulatokat.

Ritkán posztolok ehhez hasonlót, de most muszály kivételt tennem. Az ehhez hasonló alatt azt értem, hogy ilyen agresszív, és erősen káosz-közeli black metalt. Ugyanis elenyésző az, hogy nekem az ilyen tetszik, de hát kivételek mindig vannak.

Maga a banda az USA-ból származik, ehhez mérten annyira nem is meglepő a stílus, amiben játszanak. Mely nagyban tükröz egyediséget, de emellett erős cascadian- és post-black stílusjegyek alá veti magát. Az egész erősen átitatva az előbb említett káosz-hangulattal. Alig van ilyen káosz-black, amire azt tudom mondani, hogy jó. Ez viszont egyértelműen ebben a szűk körben szerepel.

Az 5 tagból (!) álló formáció bandcamp oldalán röviden, egy mondatban definiálják magukat: "A nyomor és nosztalgia sötét és agresszív egyvelege" - ez szerintem tökéletesen helytálló.

Mindenképp hangulatzenének számít, olyan értelemben, hogy az embernek kell egy tudatállapot, mikor az ilyesmi felé nyitni tud. Na meg persze, ahogy minden egyéb zenéhez is, türelem. De ha eljön ez a pillanat, rögvest elménkbe férkőzik.

Valahogy ilyesminek képzelem el a legmodernebb black metalt, mely mentes bármiféle egyéb stílus elemeitől. Leszámítva azt az enyhe post-érzületet, mely már igazából a legtöbb helyen eggyé vált a sötétebb műfajjal.

Természet ihlette atmoszférikus black metál Lengyelországból. A projekt egyemberes, és egyetlen anyaga még tavaly év végén jelent meg Redemption címmel:

Az atmoszférikus hangulat erősen összefonódik egy sajátos post-metál érzülettel, melyet az átlagosnál picit enyhébb monotonitás, és az egybefolyó hangok alkotnak. A vokál konkrétan elvész a zajok kavalkádjában, mégis ez paradox módon olyan érzületet ad az egésznek, mintha minden tökéletesen a helyén lenne az albumon. Természetközeli blackhez híven nincs hiány lassabb témákból sem, s ez ahogy fel-fel tör egy kiteljesedett káoszba az album során, az megdöbbentő, főleg hogy egy ember munkájáról van szó. 

Itt nincsen semmiféle díszítőelem, semmi extra, semmi csipke, pusztán csak szól a zaj, mely lüktetve kísér végig utunkon, s nem okoz csalódást.