2009-ben, Németországban alapult az egyemberes Celephaïs, mely projekt második albuma a napokban jelent meg. Ez nem más, mint a Monad - egy órára rúgó post-black sajátosság. Ahány banda/projekt, annyiféle megközelítése létezik a stílusnak, és ez a Celephaïs esetében sincs másként. Jelen album tekintetében ez a lassú, kellemes, főként akusztikus gitár által felvonultatott, és a káosz-szerű száguldó black váltakozását jelenti. A kettő között pár helyen sludge elemekkel tarkítva, de nem eltúlozva azokat. Néhol semmi felvezetés nélkül csap bele egyik a másikba, másutt szép összekötéseknek lehetünk fültanúi.

A projektet még az eggyel korábbi lemezzel, a Tir n'a n'Og EP-vel ismertem meg. Már akkor megtetszett ez a stílustól elkülönülő hozzáállás egy adott műfajhoz. Egészen más hangulatokat sorakoztat fel, mint a nagy átlag. Ez pedig hatványozottan igaz erre az új albumra is. Aki érez némi affinitást magában a post-black birodalmát illetőleg, annak mindenképp csak ajánlani tudom, hogy tegyen egy próbát ezzel. Egyszer mélyen melankolikus, másszor felpörget. Mindezt pedig egy albumon belül - követhető, katartikus módon.

Ha már post-black, akkor következzen rögtön a Numenorean után egy újabb ígéretes banda, az Aprilmist, akik durván 2 hete adták ki első anyagukat, a Bleak című EP-t - egyelőre kizárólag digitális formában. Elég sok hasonlóságot felfedezhetünk a zenéjükben az előbb bemutatott banda albumával kapcsolatban.

Kíváncsian várom a következő anyagot, mert a tehetség egyértelműen megmutatta a magát ebben a 4 dalban.

Az idei évben többek között ezt az albumot vártam majdnem a legjobban. Nem hiába. Mint tudjuk, manapság a post-black egy erősen feltörekvő stílus, mely a modern megszólalásba önti a black metál hangulatát, ezzel valami merőben újat alkotva. És ez bizony sokaknak az ínyére van, köztük nekem is. 

A Numenorean-ra az első demo-anyaguk révén bukkantam rá, melyen csupán 2 dal szerepelt, de minőségileg olyat tudott adni, ami meghatározó volt számomra a post-black megítélésével kapcsolatban. Így hát tűkön ülve vártam a debütalbumot, mely Július 22-én meg is jelent a Season of Mist gondozásában (bizony, egy ekkora kiadó adta ki az első albumot, szóval tényleg tudhatnak valamit).

Teljes hosszát tekintve az album csupán 44 perces, ezidő alatt pedig 5 dalt hallhatunk. Kissé rövidkének tűnhet, és az is, de maga az út,a min végigkísér teljességgel járatlan. Olyan ez, mint egy kaland az ismeretlenben - egyszerre vagyunk félénkek, és kíváncsiak, de mégis olyan élménnyel gazdagodunk, melyet soha nem fogunk elfelejteni.

Az atmoszférikus black mellett a post-black az az irányzat, mely nagyon ígéretes jövőt mutat a black metal stílusán belül, ez az album pedig mindent megad ahhoz, hogy ezt el is tudjuk hinni. Az évvégi toplistán garantáltan visszaköszön majd.

Van az úgy, hogy stílusok keverednek - nem is ritkán. Azonban most egy igen kivételes példával szembesülhetünk, ugyanis a Woman Is The Earth az atmoszférikus, cascadian és post black zenéket ötvözi egy sajátos formában.

Már-már kezdek nem meglepődni azon, hogy az utóbbi években mekkora számmal alapultak black zenét játszó bandák észak-amerikában, így ezen a témán nem is időznék sokat, korábban már amúgyis szó volt róla - ráadásul az adásomban is kitárgyaltam már a kérdéskört párszor.

Maga a zene engem leginkább a Wolves In The Throne Room-ra emlékeztet, de persze vannak nagyobb elütések. Alapjaiban véve azonban mégis egy olyan zenét hallhatunk, ami az atmoszférikus blackre építkezik, ez kétségtelen. A hasonlóság pedig talán pont a két zenekar világnézeteinek hasonlóságából fakad - dalszövegeik szinte ugyan azokat a témákat boncolgatják (spiritualitás, halandóság, maga az élet, stb). Jelen bandánk annyiban tér el erősebben, hogy talán nagyobb hangsúlyt fektet a dallamosságra, és többször előkerülnek az old-schoolnak nevezhető black metal témák is.

Legutóbbi, negyedik albumuk jövő hét pénteken fog hivatalosan megjelenni, azonban fent már meghallgathattok róla egy dalt - az alapján pedig elég erősre sikeredett az is.

Erősen ajánlott a banda felfedezése! :)

Természet ihlette atmoszférikus black metál Lengyelországból. A projekt egyemberes, és egyetlen anyaga még tavaly év végén jelent meg Redemption címmel:

Az atmoszférikus hangulat erősen összefonódik egy sajátos post-metál érzülettel, melyet az átlagosnál picit enyhébb monotonitás, és az egybefolyó hangok alkotnak. A vokál konkrétan elvész a zajok kavalkádjában, mégis ez paradox módon olyan érzületet ad az egésznek, mintha minden tökéletesen a helyén lenne az albumon. Természetközeli blackhez híven nincs hiány lassabb témákból sem, s ez ahogy fel-fel tör egy kiteljesedett káoszba az album során, az megdöbbentő, főleg hogy egy ember munkájáról van szó. 

Itt nincsen semmiféle díszítőelem, semmi extra, semmi csipke, pusztán csak szól a zaj, mely lüktetve kísér végig utunkon, s nem okoz csalódást.