A január sosem volt híres a sűrű album-megjelenésekről. Nos, ez most sincs másképp. Azonban két epic black kategóriába sorolt projekt is kiadott egy-egy single anyagot.

Az egyik a Beorn's Hall névre hallgat. USA-béliek, zenéjük pedig inkább atmospheric, mintsem epic black. 

A hangzás nem épp az igazi, egyéb esetben be se mutatnám, csak az a helyzet, hogy nagyon mást jelenleg nincs is bemutatni. Persze megjlent már idén pár jó album, de pl a Tribulation nem erre az oldalra való szerintem. Ha mégis lenne igény kiterjeszteni az oldal zenei spektrumát, akkor írjatok bátran, nem vagyok semmi jónak az elrontója.

Másik projektünk a valamivel ismertebb Can Bradd. Nem tudom  az okát, de sokan nagyon odavannak ezért a zenéért. Hát nem is tudom... oké, hogy tele van tűzdelve epic elemekkel, és van egy nagyjából jóvágású felépítése a daloknak, de mégis számomra olyan semmitmondó, jellegtelen. Persze ez csak az én véleményem. Egy Caladan Brood vagy Summoning mellé állítva kis szöszmötölésnek tűnik. Talán ezért érzem semmilyennek. De nem érzek benne semmi érzést, vagy valós epikusságot. Csak egymás mellé pakolt szakaszokat hallok. 

Remélem, hogy a következő hónapok többet tartogatnak ennél.

Egy megszokottnak mondható helyzettel állunk szemben most is: adott egy fiatal srác, aki a black metalban képes kiélni magát a leginkább. Néha-néha sikerül beszerveznie vendégelőadókat a zenélésbe, az eddig kiadott anyagok pedig többnyire demo és single formában láttak napvilágot. Egy lemezszerződés lenne a cél minden bizonnyal, és úgy gondolom ez hamarosan meg is fog valósulni. Ugyanis maga a zene az old-school és a modern black mondhatni tökéletes keveréke. Néhol tiszta énekhangot hallunk, másutt többnyire a hörgés dominál. Egyszer lassú dallamok szólítanak, másszor pokolbéli száguldás ránt magával. Előbbire itt egy példa:

Úgy gondolom, hogy ilyen fiatalon és effajta meg-megcsillanó tehetséggel egy igencsak ígéretes út áll a projekt előtt. Elég csak a Katatonia korai történetére gondolni, ami egész hasonlóan alakult. Ha nem is ér el nagyobb közönséget, azt szinte biztosra veszem, hogy egy leendőbeli album - már amennyiben tényleg odafigyeléssel lesz megalkotva - szép visszajelzéseket fog eredményezni az underground táborától. És hogy azért a pokolbéli száguldás se maradjon el:

Azt hiszem közel egy hónapnyi kihagyás után elérkezett az idő, hogy belevágjunk a 2016-os évbe. Kezdjünk hát egy single anyaggal, mely teljes valójában epic black metal.

A brazil black metállal általában úgy vagyok, hogy nem tud megfogni, de persze kivételek mindig akadnak, mint amilyen ez is. Maga a dal egy korábbi számuk tiszta vokálos verziója, de szerintem hatalmasat dobott rajta az eredetihez képest. Meg ha már epic black, akkor a tiszta vokál mondhatni plusz pont. Való igaz, még 10 percnél is rövidebb dalról van szó, de a hangulata keményen belemarkol az emberbe, s nem is engedi el. Hozzá mérten a borító is jól el lett találva.

Aztán reméljük a 2016-os év több epic lemezt fog termelni, mint a tavalyi, mert hát az előző év a stílust illetően elég gyér volt.

Furcsamód a korábbi anyagai nem nyerték el a tetszésemet, de ez a single annál inkább. Mely egy leendőbeli album beharangozója.

Az olasz black néha nagyon eltalál valamit, de általában nem tud megkapni magának. Most ugyebár az előbbiről van szó. Na de milyen is ez a kavalkád? Hát leginkább a modern atmoszférikus black címke jut eszembe róla, de a témaváltásoknál hamar szembetűnik, hogy itt azért többről van szó. Folkos dallamok, már-már Agalloch-féle érzületek, és összességében egy kimondottan komplex dal tárul elénk ebben a hajszálpontos 10 percben. A kiállások és a témák összekapcsolása kimondottan egyedi, kevés hasonlóval találkoztam eddig. Persze figyelni kell, hogy rá lehessen látni a kapocsok páratlanságára. Aztán itt van még ez a borító is, mely sokat mond a zenéről. A megszokott cifra betűk helyett szimpla vonalakkal találkozunk, ami talán kiábrándító lehet, de a zenére nézve semmiképp sem viszi alább a minőséget.

Egyszóval kíváncsian várhatjuk a hamarosan megjelenő albumot.