Nem célom, hogy ilyen többhetes kihagyásokat tartsak, de van az úgy, hogy pangás van az undergroundban - legalábbis abban a felében, aminek egy kis köze is van az epic szócskához. 

Viszont...

A svéd Ereb Altor már egy bő 10 éve a színtéren van, és nem is akármilyen anyagokat tett le az asztalra ez idő alatt. Zenéjük egyfajta epic-viking black-ként értelmezhető, de az sem mond hülyeséget, aki nemes egyszerűséggel black metálnak titulálja. Ámbár az előbbi specifikusság a 3 nap múlva napvilágot látó legújabb lemezüket mégiscsak jobban leírja, ugyanis nem mástól, mint a Bathory-tól hallhatunk majd feldolgozásokat az albumon.

A Bathory a metálvilágban már diadalmaskodott, és kellő mértékű tisztelet övezi Quorthon hagyatékát. Azonban azt mind tudjuk, hogy legfőképp a Nordland kettős előtti anyagok többsége elég gyér hangminőséget tudhat a magáénak. Másfelől pedig élőben sem szóltak még ezek a legendás dalok. Így hát többek között e két hiányosság okán felbuzdulva az Ereb Altor gondolt egyet, és feldolgozott 7 Bathory csatadalt. Ezek közül kettő már meghallgatható, a többi öttel pedig szerintem ki tudjuk várni ezt a hátralévő 3 napot.

Persze az időpont sem véletlen, ugyanis február 17-én lett volna Thomas Börje Forsberg 50. születésnapja, így azt hiszem méltó tisztelgés lesz ez a feldolgozásalbum.

Bár az sem mellékes, hogy azért máshogy szólnak a dalok. Nincs meg bennük az a nyersség, és azért valljuk be, van abban a rossz hangminőségben valami elevenség. Ámbár minden tekintetben érdekes hallgatnivaló lesz Ereb Altorék ezen lemeze, mert a minőség tényleg nem hibádzik.

Várjuk hát a pénteket, addig is pedig itt a :Blot · Ilt · Taut: dallistája:

1. A Fine Day to Die
2. Song to Hall Up High
3. Home of Once Brave
4. The Return of the Darkness and Evil
5. Woman of Dark Desires
6. Twilight of the Gods
7. Blood Fire Death

Újból egy kis old-school élesztgetés, méghozzá Finn módra.

Itt-ott olyan érzülete támadhat az embernek, hogy Bathory-t hall. Bizony ám, és ez aligha lehet hátrány. 

A Finn kettős pályafutása nem nyúlik vissza valami régre: 2013-ban alapultak, azóta pedig a mondhatni megszokott demók és EP-ék uralják náluk a terepet. Motivációból és tehetségből eddig úgy tűnik nincs hiány, és ez a kettő már bőven elég valami kapósra. Ez így is van, mind az áprilisban kiadott EP lemeznél és az utána következő, csupán pár napos single anyagnál is.

Negatívumként annyit tudnék felhozni, hogy talán nincs még bennük elég érettség és megfontoltság. Kérdezhetitek persze, hogy egy száguldós black zenéhez ez minek kell, és részben igazatok is lenne, de az ilyen kategóriában az olyan alkotás a maradandó szerintem, ahol az előbb említett két tulajdonság adott. Szóval még meg kell keresniük azt a bizonyos saját hangzást, de mindképpen jó úton haladnak felé.