Enyhén melodikus black Németországból. Az elmúlt pár évben bitang erős a német black. Nem igazán tudom, ez mitől lehet, de egyrészt a német nyelv hörögve baromi jól illik a black zenéhez, valamint a hangszerelés is pöpec hozzá általában.

Jelen bandánk még nem adott ki albumot, csupán egy demót, és ezt az EP-t. Utóbbit még márciusban. Úgy fogalmaznék, hogy vegyétek kötelezőnek. Valami elképesztő az az energia, ami kirobban erről az anyagról.

Egy hónappal ezelőtt jelent meg a debütanyaguk, mely egy EP-t jelent 5 dallal, közel fél óra hosszúsággal. A finnek zenéje egy igazi, enyhe folkkal operáló, de mégis mély black metal gyökerekből feltörő zene, mely első hallásra talán nem mutat semmi érdekeset, viszont ha figyelembe vesszük, hogy bemutatkozó anyagról van szó, igencsak ígéretes jövőt vetít elénk.

Ha már post-black, akkor következzen rögtön a Numenorean után egy újabb ígéretes banda, az Aprilmist, akik durván 2 hete adták ki első anyagukat, a Bleak című EP-t - egyelőre kizárólag digitális formában. Elég sok hasonlóságot felfedezhetünk a zenéjükben az előbb bemutatott banda albumával kapcsolatban.

Kíváncsian várom a következő anyagot, mert a tehetség egyértelműen megmutatta a magát ebben a 4 dalban.

Újból egy kis old-school élesztgetés, méghozzá Finn módra.

Itt-ott olyan érzülete támadhat az embernek, hogy Bathory-t hall. Bizony ám, és ez aligha lehet hátrány. 

A Finn kettős pályafutása nem nyúlik vissza valami régre: 2013-ban alapultak, azóta pedig a mondhatni megszokott demók és EP-ék uralják náluk a terepet. Motivációból és tehetségből eddig úgy tűnik nincs hiány, és ez a kettő már bőven elég valami kapósra. Ez így is van, mind az áprilisban kiadott EP lemeznél és az utána következő, csupán pár napos single anyagnál is.

Negatívumként annyit tudnék felhozni, hogy talán nincs még bennük elég érettség és megfontoltság. Kérdezhetitek persze, hogy egy száguldós black zenéhez ez minek kell, és részben igazatok is lenne, de az ilyen kategóriában az olyan alkotás a maradandó szerintem, ahol az előbb említett két tulajdonság adott. Szóval még meg kell keresniük azt a bizonyos saját hangzást, de mindképpen jó úton haladnak felé.

Black, Folk, Symphonic, Epic, Medieval. Mindegyik bélyeget fel lehetne aggatni a bandára, mégse lenne teljes a meghatározás. Számtalan stílust egybeolvasztva, a Munarheim képes egy olyan új, modern, dallamos, egyedi (!) zenét tárni a hallgatóság elé, amely igazából minden dallamos metált kedvelőt magával sodor. Tiszta hangzás jellemzi őket, egy dalon belüli több téma megszólaltatásával. Néhol lágy melódiák, női énekkel kísérve, néhol kemény riffek hörgő vokállal keverve. Ez hát a Munarheim stílusa. 

2007-ben alakult a banda, jelenleg pedig 6 taggal rendelkezik. Nyilván az erős folk beütés miatt, és a tisztább, könnyebben befogadható zenetémák miatt egy kicsit nagyobb rajongótábor áll mögöttük, mint a megszokott egyemberes projektek mögött. Dalaik kivétel nélkül németül íródtak, mivel a banda Németországban alapult és minden tag német. 2007 óta 4 anyaguk jelent meg: 1 demó, 2 EP és idén év elején az első albumuk. Ezek közül talán a második EP a legfeketébb, így hát azt hallgathatjátok meg fentebb, személyes kedvencemmel (Hexentanz) kezdve.

Ha minden igaz, jelenleg a második albumukat írják/veszik fel, amely valószínűleg 2015 elején meg is jelenik majd.