Eljött az év vége, sőt az évtized vége is. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is szeretném felvázolni, én hogyan láttam 2019-et zenei szempontból. A tavalyihoz hasonlóan most is az extreme műfajok vannak nagyobb számban, azonban egy 10-es listát az egyéb rock/metal stílusokból is összeállítottam.

Bár tudom, hogy idén az eddiginél is kevesebbet foglalkoztam a bloggal, és meg kell valljam, ez a jövőben feltehetőleg hasonló lesz, de az év végi summázást nem akarom kihagyni. Alapvetően kevesekhez jut el ez a weboldal, így ezek a listák is, viszont ha már csak egyvalakinek is tudok újat mutatni, ami megtetszik neki, azzal már elérte a célját a blog. Nos, akkor lássuk.

30. Akrotheism - Law of Seven Deaths

29. Imperium Dekadenz - When We Are Forgotten

28. Allone - Allone

27. Burial In The Woods - Church of Dagon

26. Yellow Eyes - Rare Field Ceiling

25. The Kryptik - Through Infinity of Darkness

24. Mizmor - Cairn

23. Stromlord - Far

22. Infernal Conjuration - Infernale Metallum Mortis

21. White Ward - Love Exchange Failure

 

20. Minenwerfer - Alpenpässe

19. Astrophobos - Malice of Antiquity

18. Winter Eternal - Realm Of The Bleeding Shadows

17. Schammasch - Hearts of No Light

16. Mystifier - Protogoni Mavri Magiki Dynasteia

15. Excuse - Prophets From The Occultic Cosmos

14. Asagraum - Dawn of Infinite Fire

13. Cattle Decapitation - Death Atlas

12. Sühnopfer - Hic Regnant Borbonii Manes

11. Ketzer - Cloud Collider

 

10. Gatecreeper - Deserted

Old-schoolra hajazó death, mely masszív rákjárásos hullámzára késztethet.

9. Véhémence - Par le sang versé

Középkort idéző hangulatok, különleges hangszerek, melodic/epic vonulatok, kántálás. A franciák értik ezt.

8. None - Damp Chill of Life

Vannak zenekarok, melyek depresszív black-ként definiálják magukat, de nem azok. Nos... a None az. Minden tekintetben. A végtelen reménytelenségben van valami szép. Ezt a szépet ragadja meg az album. kell hozzá egy hangulat...

7. Kampfar - Ofidians Manifest

A Kampfar valami hihetetlen potenciállal rendelkezik. Némely elemeiben olyan megoldásokat, energiákat mutat be, melyek letaglózóak. Néha-néha megcsillannak ezek az album közben, és pont ettől olyan különleges. Mi történne, ha egy album kizárólag ezekből a potenciálokból táplálkozna... sosem tudjuk meg, de mindenesetre egy elég jó kis hallgatnivaló ez az album is.

6. Sacred Monster - Worship The Weird

Az előzőekhez képest ez egy könnyedebb, mókás album. Alapvetően sludge, amiben vannak death és black elemek. Egyszerűbb zene, de kifejezetten élvezhető.

5. Netherbird - Into The Vast Uncharted

Furcsamód a Netherbird felett sokan elsiklanak, pedig az eddigi albumaik mind minőségi, abszolút kiemelkedő lemezek voltak. Ahogyan ez is. Melodic black, ami a stílus nagy neveit idézi fel. A mixelés pedig csodaszép.. sokan irigyelhetik, mert itt aztán minden hangszer pont ott van, ahol lennie kell.

4. Dauþuz - MONVMENTVM

A Dauþuz nevű formáció a bányászat témája köré építi fel atmospheric black zenéjét. Fiatal zenekarról van szó, 2016-ban alakultak, de már 3 albumot is kiadtak kezeik közül - mind igen erős minőséget képvisel. Idei MONVMENTVM című nagylemezük az eddigi legjobb szerintem. Rengeteg zenei eszközt felvonultatnak, több eleme is epic érzetet ad az albumnak, de ugyan úgy megjelennek a tradicionális black elemek is.

3. Vastum - Orificial Purge

Old-school death, néhol moderebb elemekkel tarkítva. Iszonyú erősen van összerakva. A zenei téma a deviáns szexualitás. Baromi nagyot üt az album... nem is tudok többet hozzátenni, egyszerűen csak meg kell hallgatni.

2. Numenorean - Adore

Most decemberben volt egy meglepetés-buli, sikerült beszervezni a turnét Budapestre is. Sajnálom azokat, akik lemaradtak róla, mert valami brutáljó volt. Iszonyú komoly zenét csinálnak ezek a kanadaiak. Olyan kompozíciós készséggel írnak dalokat, hogy tátott szájjal hallgatom. Alapvetően a hardcore és black találkozásánál helyezhető el a stílusuk, emiatt főként modern hangzással rendelkeznek. Személy szerint az esetek többségében nekem ez nem szokott tetszeni, viszont a Numenorean esetében teljesen bele vagyok bolondulva mind a hangzásba, mind a stílusba, összképbe és részletekbe egyaránt. Ez már az a kategória, amit kötelezőként ajánlok meghallgatásra.

1. Xoth - Interdimensional Invocations

Az első és második helyezett között nehezen tudok dönteni. A Numenorean könnyebben befogadható, mint a Xoth, ezért a lista írásakor többször éreztem azt, hogy inkább a Numenorean érdemelné az első helyet, de aztán mégsem... Mert a Xoth valami olyat alkotott meg, ami kellő emésztgetés után belopja magát az ember szívébe. Technical death a stílus, de olyan gitártechnikák vannak benne, amilyet ritkán hallani. Nem tudom, lehet-e riffelésnek nevezni, ami történik, mert minden tekintetben bődületesen melodikus gitárvonulatok jellemzik a számokat. Gyakorlatilag dúdolni lehet a legtöbb gitártémát, mégis egyértelmű, hogy technical death a műfaj... elképesztő. Engem a Mountain Machines című szám taglózott le leginkább, de az egész album odabasz, úgy ahogy van.

 

 

Három album, amiket nem tudok hova tenni, de mindenképp méltóak a megemlítésre:

- Serpent Column - Mirror In Darkness

- Dawn Ray'd - Behold Sedition Plainsong

- Nornír - Verdandi

 

A Serpent Column zenéje az az igazi káosz, ami első blikkre csupán zaj, de jobban fülelve megannyi motívum, dallam, és mérhetetlen energia árad belőle. Persze van benne gitárszóló is, csak hogy hatványozzák a komplexitást. A legnehezebben befogadható/emészthető zene számomra az idei évből.

A Dawn Ray'd a Numenorean-hoz hasonlóan szintén fellépett nálunk idén, és egy krvajó koncertet adtak. Alapvetően két fő elemből áll a zenéjük: a hegedűs és trad black szakaszok váltják egymást. Emiatt egyszerűnek érződik sokszor, pedig nem az. Valahova a 15. hely környékére tenném, de úgy is éreztem már, hogy inkább a 30. hely környékére való. Ezen sorok írásakor (közben hallgatva) valahová a 10-15. hely közé illeszteném.

A Nornír idei albuma február óta ma került elém először, így nem tudom megítélni a pozícióját kapásból. Viszont mindenképp jobb a 20. helyezettnél.

 

Az év legnagyobb csalódása számomra a Keys of Orthanc - A battle in the dark lands of the eye.. című albuma volt. Sokan, sok helyen csupa jót írtak/mondtak róla, de számomra többszöri hallgatás után is borzasztóan gyengének hat. Gyéren mixelt, ügyetlen a hangszerelés, és az epic jelleg sokszor sántít. Egyszerűen nem jó. Pedig nagyon akartam, hogy jó legyen.

 

Tisztában vagyok vele, hogy több, mások által felkapott album nem szerepel a listában. Meghallgattam azokat is, de nem éreztem úgy, hogy jobbak lennének a listán szereplőknél. Aztán persze valószínűleg sok lemezről nem is tudok, amik itt lehetnének. Rengeteg zene kerül ki évről évre, és egyszerűen nincs idő mindegyik ízlelgetésére.

 

EP lemezek rangsora:

3. Tristengrav - II - Nychavge
2. Lek - The Eerie One
1. Slaegt - Black Bombs (felléptek nálunk idén, koncerjtük az idei kedvencem)

Kedvenc számom idénről (pillanatnyilag): Kampfar - Ophidian

____________________________________________

Illetve az extreme stílusokat nélkülöző listám:

1. Tool - Fear Inoculum
2. Robots of the Ancient World - Cosmic Riders
3. Tanith - In Another Time
4. Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light
5. Atlantean Kodex - The Course Of Empire
6. RAM - The Throne Within
7. Lunar Shadow - The Smokeless Fires
8. Russian Circles - Blood Year
9. Traveler - s/t
10. monkey3 - sphere

____________________________________________

Végezetül pedig, lévén hogy egy évtized végéhez értünk, összeszedtem hogy számomra melyek voltak a 2010-es évek legjobb lemezei:

Egyetlen legjobb albumot egyszerűen nem tudok kiemelni, így hármat szeretnék bemutatni legjobbakként:
Alda - Tahoma (2012)
Caladan Brood - Echoes of Battle (2013)
Pallbearer - Heartless (2017)

Ugye ez a blog is a Caladan Brood miatt indult... Egyébként feltételezhető, hogy jövőre lesz valamilyen fejlemény az új albumot illetően. 

Illetve néhány szintén kiemelkedő album az évtizedből:

Orchid - Capricorn (2011)
Wheel - Icarus (2013)
Angel Sword - Rebels Beyond the Pale (2016)
Vector - Terminal Redux (2016)
Numenorean - Home (2016)
Seven Sisters - The Cauldron and the Cross (2018)

Az évtized legjobb EP lemeze:
Agalloch - Faustian Echoes (2012)

Az évtized legjobb demo anyagai:
Wolcensmen (2013)
Sanguinário (2018)