Épphogy kellő mértékben van benne folk, így nem veszít a durvaságából, ámbár jóval dallamosabb a megszokottnál. Na meg ráadásul vontatott is. 

Őszintén megvallva nem hallottam még ehhez hasonlót. Persze általánosítva mondhatni már elég sokat, de belefolyva a részletekbe, számtalan olyan apró megoldás tárul fel a zenében, ami már nem épp szokványos. Az album ugyanis tele van dallamokkal, ami mint tudjuk leginkább a melodic black-re jellemző. Na meg persze a folk-ra is, de annál valahogy mindig máshogy volt megoldva a dallam. Legalábbis én még nem hallottam olyan bandát/egyemberes projektet, amelynek sikerült a dallamot egy ilyen köztes megoldással kiemelni, mint ahogy azt az Eldensky teszi. Ez a köztes megoldás pedig lényegében az előbb említett két mód ötvözete. A tempó se nem gyors, se nem lassú, ez pedig csupa kísérletezést enged meg különféle újabbnál újabb megoldások társaságában. 

Egész sok kiállást hallhatunk az albumon, amit általában valami melodikus érzületű rész előz meg. Szóval keveredik ám itt mindenféle-fajta dolog, nem is rosszul. Negatívumot azért persze fel lehet hozni. Személy szerint én mindig várnám, hogy ebből a közepes tempóból majd gyorsabb iram lesz, de ez nem igazán valósul meg egyik dalban sem. Így olyan érzéseket kelt bennem, mintha behúzott kézifékkel nyomná padlóig a gázt. Tehát van benne elfojtottság is bőven, ez pedig nem csak a sebességben, hanem az albumhosszban is kitüremkedik sajnos. Alig lépi át a fél órát, és már vége is. És szinte minden dalnak valahogy akkor van vége, amikor az ember várná a gyorsabb tempóra váltást. Így hát tud ám csalódást is kelteni, viszont mindenképp érdemes felfigyelni rá, mert a hiányosságok ellenére van benne valami. Reméljük a következő anyagban már ki lesz engedve a kézifék.

Vessünk egy pillantást most egy ismertebb bandára, akik nem véletlenül kerültek egy kicsit nagyobb közönség elé. 

A Fekete-erdő mellett alapult 6 tagú német banda legutóbbi anyaga (a fent linkelt 'Dort, wo das alte Böse ruht') pár éves szünet után jelent meg 2011-ben. Úgy tűnik, hogy ez a pár év csak jót tett, ugyanis a korábbi anyagok (2004-ig bezárólag) egy - rondán fogalmazva - nem sokat érő zeneiséget mutattak fel. Persze már azokon az anyagokon is megfigyelhető volt az itt kikristályosodott lendület és energia párosa, azonban még nagyon el volt nyomva. Nem tudom mi történhetett abban a 7 éves szünetben, de ami az alkotási képességeket illeti, csupa jót feltételezhetünk. A méltán dicsért anyag több elemet is ötvöz - pl erős Bathory elemeket lehet felfedezni itt-ott, de a dark ambient alstílus mélyét is bejárhatjuk pár röpke percben. A vokál egyaránt felszökik a sikoltozós-hörgős magaslatokba, és emellett hallhatunk tiszta, mély énekhangot is. Mindez az összetettség nagyon szépen tagolódik az albumon: a black metal leggyorsabb ütemei pár perc elteltével a leglassabb akusztikus-gitáros részekbe torkollnak bele, s mindezt oly természetes módon, hogy fel se tűnik a hullámhegyek és völgyek áradatában. Tisztán művészet.

Az utóbbi években csupán annyi volt a tevékenykedésük, hogy nyomtak pár pólót (melyre szívesen lecsapnék egy adandó alkalommal) - több, mint egy éve nem történt semmi. Legalábbis online felszínen semmi, de reméljük ez azt jelenti, hogy folynak egy új album munkálatai.

Érdekes, hogy a trailerben 'Epic Black Metal'-nak titulálják magukat, holott azért ez nem igazán van így. Sokkal inkább symphonic. Szerintem. Viszont a zenéjük rendesen odavágott az első két albumon is, és itt sem hangzik rosszul. 

Szóval várós anyag. Addig is ajánlom mindenki figyelmébe a korábbi albumokat:

2011 - Irreversible Decay

2013 - Ritu