Szokványos hangzás, összességében mégis kiemelkedik az átlag black tömegéből.

Az Oregon állambeli Portland városában központosul valamiféle metal esszencia, ugyanis a helyszínen rengeteg igényes  - különféle alstílusokba sorolható - metal banda látott napvilágot az elmúlt 10 évet tekintve. A sokaság közül egy a None névre hallgató projekt, mely 2015-ben formálódott valamivé a porból, majd 2017-ben adta ki első albumát. Idén pedig a másodikat. És bár az elsőt még nem hallgattam, de ez a második első benyomásra eléggé megfogott. 

Egyszerű, de mégis érződik benne, hogy különleges. Őszinte - nem akar semmivé sem válni, hanem azt mutatja, ami. 
Alapvetően atmospheric black, de annak is egy elborultabb, depresszionáló alfaja. Mondhatni művészi. Csak hallgassatok bele. 

Friss és ropogós banda a Kaldvard. tavaly alakultak, és most október 21-én adták ki debütalbumukat. Norvégokról van szó, ilyetén van mihez tartani magukat a múltat tekintve. Ezt pedig első lemezhez képest kifejezetten jól hozzák. 

A zene egyaránt összemossa a modern black hullámokat a korai időszak szellemiségével. Ezáltal egy sokoldalú képet fest, ami bizony még kiforratlan - de pont ez teszi izgalmassá.

Izmos, mocskos, vad black lengyeléktől. Nemrég alakult a banda, ez pedig a bemutatkozó EP lemezük, mely Június végén jelent meg. Ígéretes, meg kell hagyni. Remélhetőleg a jövőben is megtartják ezt a stílusukat, mert lenne rá igény. Viszonylag kevés mostanában a black stílust hasonlóan megközelítő bandák száma. 

Rég jelentkeztem. Van pár említésre méltó album az elmúlt pár hónapból, hamarosan be is mutatom mindet. Kezdetnek itt a Varathron április végén megjelent Patriarchs Of Evil című lemeze. Vérbeli hellenisztikus black. Maga a stílus szépen elkülöníthető a többi black alfajtól dallamaival és egyéb jellemzőivel - ezekről részletesen beszéltem 2016 szeptemberi rádióadásomban, ami az előbbi linken elérhető.

Ki is derül belőle, hogy a banda már a kezdetek kezdete óta jelen van a műfajban, méghozzá oly mértékben, hogy alapítóinak is tekinthető. Sokan feloszlottak már az akkoriak közül, néhányan zeneileg visszafejlődtek, de a Varathron mindennek az ellenpéldáját mutatja. Ennyi idő után is - persze részleges vérfrissétéssel (az eredeti tagok közül csak az éneke maradt) - olyan minőségi albumot adtak ki a kezeik közül, mely büszkén fog virítani megannyi évvégi listán. Brutál erős korong lett ez, ajánlom mindazok figyelmébe, akiknek esetleg még idegen a hellenisztikus black, vagy csak egyszerűen egy végre ütős black albumra vágynak. Nem fog csalódást okozni.

Egy kiváltképp üdítő albumot mutatok most be nektek röviden. A Screaming Savior nevű kínai formáció semmilyen tekintetben sem mondható átlagosnak. Mindenek előtt a származásuk és zenei stílusaik okozzák ezt. Stílusuk ugyanis bitangmód változatos. Az egyik percben melódikus gitárszólók táncolnak körbe, a másikban halk zongorajáték sejlik fel a távolból, a következő pillanatban pedig egy tipikus black zúzás következik a sorban. Mindezek az elemek pedig egész passzentosan vannak összetákolva egymás után. 

A stílus alapvetően szimfonikus black, de könnyedén besorolható a ritkaságszámba menő pszichedelikus black irányzatba is. Ezutóbbi stíluság számtalan lehetőséggel kecsegtet, a kínai banda pedig ezek közül sokat ki is használ - méghozzá meglepően élvezetes módon. Továbbá az előzőekból valamelyest az epic hangulat is kikövetkeztethető. Néhol fel-felsejlik, de annyira nem mérvadó. Ellenben az album maga egy valódi hullámvasút, amin nincs megállás. 

Elképesztően érdekes zeneanyag - erősen ajánlom mindazoknak, akik valami újra vágynak. 

[Bocsi srácok, hogy ennyire inaktív az oldal, csak hát elég sok elfoglaltságom van mostanában. Valamint nincs is annyi említésre méltó új megjelenés ezekben a hónapokban. De azért résen vagyok, figyelek a fontosabb megjelenésekre.]