Egy kis csúszás után, de végre itt vannak 2016 legjobb extrém metál albumai. Extrém metál alatt értem a black/death/doom/thrash stílusokat. Nyilván utóbbi három stílusnak azon irányzatai vannak előnyben, melyek közelebb állnak a black-hez Lássuk hát!

 
20. Odal - Geistes Unruh

Németország mostanában rengeteg black metál zenekarnak ad otthont, ami miatt azt hinnénk, hogy ez a minőség rovására megy, de egyáltalán nem így van. Ahogy az Odal esetében sem. A banda nagyon enyhe folk-kal átítatott vérbeli black-et játszik.

19. Cage of Creation - Into Nowhere

Kísérleti black, sok nyugisabb résszel. Az album sajnálatosan rövid, de egy páratlan utazásra kísér el minket.

18. Krater - Urere

Első hallásra nagyon erősen megindított ez az album, de minél többet hallgattam azóta, annál kevésbé tartom jónak. Ilyen ritkán fordul elő, de azért így is szép helyezést ért el. Káosz black-nek írható le, mely szintén Németországból származik.

17. Gespenst - Forfald

Dániából származó funeral doom-black keverék. Semmi különleges, de pont így jó.

16. Xoth - Invasion of the Tentacube

Egy frissen alapult death metál banda az USA-ból, akik valami újat próbálnak behozni a stílusba. Kimondottan szórakoztató egy album, erősen ajánlom annak, aki valami újra vágyik.

15. An Abstract Ilusion - Illuminate The Path

Szintén egy egészen új banda, akik a melodic death-t akarják megreformálni a sajátos ízlésükkel. Számomra kicsit gépies érzete van, de ettől függetlenül is szép helyen áll. Na meg persze svédek.

14. Woman is the Earth - Torch of our Final Night

Modernebb fajta atmospheric black az USA-ból. Tipikusan olyasféle zene, ami manapság feltörekvőben van. Ez látszik a népszerűségén is. És függetlenül attól, hogy az undergrounban populárisabb, a zene eredeti, és nagyon élvezhető.

13. Downfall of Gaia - Atrophy

Szintén egy modernebb irányzat képviselője. Ez pedig a post-black. Ha nem tudjuk, mi az, füleljünk bele a németek zenéjébe:

12. Aephanemer - Memento Mori

Francia melodeath, mely végre nem a svéd megszokottságot árasztja magából, hanem valami finom újdonságot képes felmutatni ugyan abban a stílusban. 

11. Eneferens - In The Hours Beneath

Talán meglepő, hogy egy teljesen ismeretlen egyemberes projekt második albuma szerepel ilyen előkelő helyen, de nekem annyira megtetszett, hogy muszáj voltam szép helyezést adni neki. A stílus egyfajta lassabb, sajátos atmospheric black. 

10. Hail Spirit Noir - Mayhem in Blue

A pszichedelikus black egy nevesebb alakjának az új albuma, ami felett egyetlen zenerajongó sem mehet el tétlenül. Megér egy hallgatást legalább, mert végtelenül sokszínű.

9. Aenaon - Hypnosophy

Az előzőhöz hasonlóan ők is görögök, valamint szintén pszichedelikusnak mondható black-et játszanak, egy kis szaxofonnal megspékelve. Bitang erős album lett.

8. Tardigrada - Emotionale Ödnis

Miután meghallgattam az előzetes dalt, rögtön felvéstem, hogy erre az albumra majd figyelni kell. Hát nem véletlenül. A sváci formáció első albuma letaglózóan jól egyesíti a depresszív és atmospheric alstílusokat egy hihetetlen hangulatvilágot alkotva.

7. Harakiri for the Sky - III : Trauma

A bandát nemrég ismertem meg, és a hardcore elemek eleinte kissé meghökkentettek, de szépen sikerül összekeverniük a black stílusának lényegével. Dühös zene, ami agresszióba torkollik.

6. Netherbird - The Grander Voyage

A melodikus black az elmúlt években sajnos igencsak kevés album esetében mutatta meg magát, és sokakkal együtt én is hiányolom a jelenből a Dissection-féle sodró dallamokat. Azonban egész jó pótléknak mondható a Netherbird zenéje, sőt... a hatodik hely önmagáért beszél az album rövidsége ellenére is.

5. Revel In Felsh - Emissary of All Plagues

A death metálban közel sem rejlik annyi lehetőség, mint a black-ben, így felkapom a fejem, mikor egy-egy olyan bandával találkozok, akik képesek felrázni a szokványos hangokat. A Revel In Flesh is ilyen, akik tavalyi albuma elsöprő erővel bír.

4. Imperium Dekadenz - Dis Manibvs

Ezt az albumot kizárólag egészében ajánlom. Ilyen erővel nagyon ritkán lehet találkozni. Eszméletlenül súlyos mű, összetett, és félelmetesen jó. 

3. Wildernessking - Mystical Future

A dobogó alsó szintjén e Dél-Afrikai bandának a második albuma áll, melyet szintén előnyös egészében hallgatni. A stílus pedig kimondottan modern. A post és atmospheric alfajok keverednek a black metál területén, kicsit hasonló a Harakiri for the Sky-hoz, ám méltóbb helyen szerepel.

2. Numenorean - Home

A többnyire albumborítója miatt tárgyalt Numenorean debüt lemeze az én füleimben a tökéletes modern black-et szólaltatja meg. Bámulatosan jól értenek ehhez a stílushoz, azaz a post és nagyon enyhe hardcore elemek black-kel való társításához. Valamint a depresszív alfaj is sokhelyütt beköszön. Remekmű.

1. Vektor - Terminal Redux

Első helyezett pedig ez a sci-fi thrash lemez lett a Vektor-tól. Szavak helyett hagyom a zenét, hadd bizonyítsa önmagát.

Ezeket az albumokat, mint azt néhányan talán tudjátok, bemutattam  a rádióműsoromban is, melynek utolsó adása december 30-án volt. Azonban hamarosan visszatér más formában. Bővebben beszéltem bennük a zenékről és bandákról. Itt tudjátok letölteni:

- 2016.12.23. adás letöltés
- 2016.12.30. adás letöltés

 

VTX

Kissé lusta leszek most, ugyanis a legutóbbi rádióadásomban 3 órán keresztül a görög black metálok témáját boncolgattam időszerűen és tematikusan, így arra jutottam, hogy miért ne lehetne az ide írt bejegyzésem fő gerince is egyben. 

Jelenti ez azt, hogy csupán a legfőbb megállapítást közölném: a görög black, ahogy a dalok időszerű feltárása azt bemutatja, a korai időszakban egyfajta keveréke volt a durvább heavy metal hangszerelésnek és az igazi black vokálnak. A dalok mondhatni egyszerű tempóval szólalnak meg, sem a dob, sem a basszus nem kecsegtet őrülettel. A vokalista feladata volt a black 'imidzs' kialakítása, de eleinte még ez sem jött össze teljesen. Aztán idővel kezdett kialakulni egyfajta epic-melodic és folk páros szinte minden hellenisztikus black zenében. Az underground és a mai szemmel nézve híresebb bandák akkor még ugyan azon a szinten voltak, így ellestek egymástól különböző technikákat. Így jutottunk hát mára oda, hogy a tradíció, és a 'görög-érzet' a hellenisztikus black metalban keveredik a kvlt skandináv hangulattal. 

Bővebb fejtegetések tehát az adásban, melyet itt tudtok letölteni:
https://mega.nz/#!ARBHDAQC!hD7dPMFiY2aufaIXudvVS-ErU1EWt4Q0i9r7duzjdoU

Ezen bandáktól szóltak a dalok:

-1992 - Varathron - The Tressrising Of Nyarlathotep
-1993 - Rotting Christ - The Fourth Knight Of Revelation
-1994 - Kawir - Adored cry of olympus
-1995 - Necromantia - Pretender to the Throne (Opus II)
-1997 - Macabre Omen - The Waltz of the neredis
-1998 - Fiendish Nymph - The Sibyl of Elikona
-2000 - Naer Mataron - Astro-Thetis-Cosmos
-2001 - Faceless God - De Occulta Philosophia
-2003 - Ravencult - Manifestation of the Essence
-2004 - Stutthof - The Horned Moon
-2007 - Nadiwrath - Eyes Full Of Vengeance
-(2013 - Serpent Noir - Shadow as a portal)
-2014 - Celtefog - The Rain Is Coming From The North
-2016 - Deisidaemonia - Hades Awake
-2016 - Acherontas - Death of the Ego

Bár még van egy bő hét az évből hátra, de mivel nem sok esély van rá, hogy a maradék időben bármi említésre méltó is napvilágot lásson (aztán nehogy elszóljam magam...) elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam Veletek idei kedvenceimet. 10-es lista helyett inkább 15-össel szolgálok, remélem többek örömére, mint bánatára. Közülük kettőt leszámítva mind album, szóval lesz hallgatnivaló bőven. Mindehhez pedig a legfontosabb a türelem. Ha belekezdtek egy-egy albumba, akkor ne létezzen más, csak az a zene. Ezt komolyan mondom, különben nem is érdemes hozzáfogni a hallgatásukhoz. Bár feltételezem, egy részével már szembetalálkoztatok az év során. A tavalyihoz hasonlóan pedig most is inkább csak pár mondattal jellemezném a szereplőket, vagy talán csak eggyel - maradjon a zenéé a főszerep. Na de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk hát az idei év legmegnyerőbb anyagait.

 

15. Ethereal Shroud - They Became The Falling Ash

Lassú és monoton depresszív black az Egyesült Királyságból, melyet pont az apró, de annál fogósabb témaváltások repítettek fel a 15. helyig.

 

14. Bell Witch - Four Phantoms

USA-beli főként funeral doom, melyben itt-ott fellelhetők black metálos elemek, de összességében a listán szereplő legvontatottabb műről van szó, mely nehezen tud hatalmába keríteni, viszont ha sikerült, akkor a lélek legmélyebb hörgőibe ássa magát.

 

13. Blot - Ilddyrking

Igaz black, Norvégia déli csücskéről, mely magában hordoz minden olyat, amit az old-school black jelent.

 

12. Ende - The Rebirth of I

Francia black, mely itt-ott Agallochra emlékeztet, másutt pedig Vlad Tepes-féle hangzásvilágot teremt, szóval enyhén szólva is változatos zene.

 

11. Dräugr - Despair the Withered Shadows

Rengeteg helyen Opeth-re emlékeztető ide-oda kicsapódó progressive death-black keverék. A két stílus nagyjából egyenlő arányban oszlik el, és ez enyhén szólva is egy érdekes hallgatnivalót jelent. Akusztikus dallamok, majd hirtelen betörő féktelen száguldás hörgésekkel társítva.

 

10. Firecult - Lord Of The Eternal Fire [EP]

EP lemez, mely bátran visszarántja a hallgatót a 90-es évek black metal világába. Jelenti ez leginkább a melodic black-et, de ahogy láthatjátok a megjelenés is erre hajaz. Felettébb erőteljes anyag.

 

9. Vallendusk - Homeward Path

Indonéz (!) atmoszférikus black, mely könnyedén a stílus nagyjai közé sorolható. Származásuktól függetlenül hűen átadják az északi metál hangulatát, méghozzá olyan páratlan módon, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ajánlom a Ring Of Fire című dalt kezdésnek.

 

8. Utstøtt - Hjørungavågr

Most kezdek rájönni, mennyire feltörekvőben van az észak-amerikai black metal színtér. Ugyanis az Utstott is onnan származik, pontosabban Portland-ből, az Agalloch szülővároságól. Zenéban azonban elütnek, ugyanis az idei év egyetlen említésra méltó epic black metal lemezéhez van szerencsénk itt a 8. helyezett személyében. És bár a kezdetekben úgy terveztem, hogy az oldal főként erről a stílusról fog szólni, félelmetesen kevés ilyen anyag látott idén napvilágot. Viszont ez nem véletlenül szerepel a 8. helyen - változatos, folkos, dallamos, és mindenképp epic, szóval adjatok neki egy esélyt.

 

7. Nechochwen - Heart Of Akamon

Ismét Egyesült Államok. A Nechochwen az indián kultúra által lett megihletve, ez pedig mind a dalszövegeikben, mind a zenéjükben erősen érződik. És mivel engem erősen vonz ez a világ, na meg egyáltalán nem mellékesen a zene is elképesztően jó. Többet nem is árulok el, hallgassátok!

 

6. Addaura - ...and the lamps expire [EP]

Na jó, megint USA. Ezt eddig észre sem vettem, hogy ennyien vannak a listán. De legalább egyértelmű, hogy valóban gyarapodik az ottani színtér - sőt az első helyezett is az lesz. Na de maradva a Addauránál, korábban a Cascadian blackről írt cikkben már említettem őket, mint a stílus egyik fő képviselői, és az idén megjelent EP lemezükkel ezt méginkább egyértelművé tették. A stílus sajátosságai gyönyörűen megnyilvánulnak - a száguldás, az a bizonyos ritualisztikus érzet... elképesztő.

 

5. Macabre Omen - Gods Of War - At War

Hellenisztikus black metálról még nem írtam, pedig olyan is van ám. Legfőbb képviselői talán a Kawir és a Macabre Omen, utóbbi pedig idén adta ki 10 év után a második albumát, és hát ahogy az itteni helyezéséből látszik, ez meglehetősen izmosra sikeredett. Az se mellékes persze, hogy rengeteg más felületen top 10-en belülre került, szóval ezzel kívételesen nem csak én vagyok így. Az egyediség itt teljes mivoltában pompázik, ahogy a vérbeli black és a stílus melodikus oldala egymással keringve járják végig az albumot.

 

4. A Forest Of Stars - Beware the Sword You Cannot See

Többször megénekeltem már, mekkora lehetőséget látok a pszichedelikus rock és a black metal összefűzésében. Ahányszor e két stílus táncába botlok, és az anyag nem csak úgy összedobott, mindig tátott szájjal állok előtte. Ezen album esetében sem volt másképp, és így méginkább fokozódott bennem a nagy kérdőjel, hogy ebbe miért nem vágnak bele többen. Komolyan mondom, világsikerű albumok születhetnének ebből. Bár a Forest of Stars Angliából hódolva valószínűsíthetően nem erre vágyik, zenéjükben mégis megvan szinten minden, ami ilyen magaslatokba vezethet. Egyszerűen leírhatatlan az a sokszínűség, amit az album rejt.

 

3. Harrow - Fallow Fields

Elérkeztünk a dobogó legalsó fokához, melyen a Harrow áll büszkén, Kanadából hódolva. A zene több folk-elemet tartalmaz, mint black metált, ezért néhányotok számára jogos lehet a kérdés, hogy miért is van itt. A válaszom pedig egyszerűen az, hogy azért, mert jó. Méghozzá annyira, hogy az idei év 3. legjobb albumának tekintem. Sok helyen hasonlít a korai Agallochoz, és ez már önmagában aligha jelenthet rosszat. A lélek mélyéből fakadó, és ugyan oda hatoló műről van szó, így minden figyelmet megérdemel.

 

2. Düsterdraußen - Where Is Your Summer Now?

Megdöbbentő számomra, mennyire ismeretlen ez a banda. Igaz, csak ez az egy albumuk van, a korai demóik pedig konkrétan fellelhetetlenek, viszont ez az egy album... ez valami mesteri. Az még hagyján, hogy önmagában megtestesíti az atmospheric black metal fogalmát, de amit rejt, mindaz nemes egyszerűséggel a sötétebb zene legjavát fejezi ki. Monoton, de sose ereszt. Talán csak rám van ekkora hatással, nem tudom, de engem elvarázsolt.

 

1. Alda - Passage

Elérkeztünk hát az első helyezetthez, mely az olvasóim körében nem lehet annyira meglepő, másoknak talán annál inkább. Végezetül ismét az USA ad otthont ennek a bandának is, akik valóban szívből zenélnek. Ez ritka, hát még a black műfajban, de előfordul. Többet inkább nem is fűzök hozzá, csodáljátok.

 

 

 

 

 

Bónusz: Perennial Isolation - Astral Dream

Félreértések elkerülése végett, ez nem egy dobogós album. Viszont könnyedén lenne helye a legjobb 15 között, egyszerűen csak nem tudom hova helyezni. Simán el tudom képzelni akár a lista végén, de könnyen valahol a Macabre Omen mellett is. Valamiért képtelen vagyok behatárolni őket. Spanyol bandáról van egyébként szó, mely önmagában meghökkentő lehet, főleg azután, ha meg is hallgattuk a zenéjüket. Mindenképp itt szerepel valahol a listán, csak fogalmam sincs, hol. Így hát idebiggyesztettem a végére, mert vétek lenne kihagyni.

Sok-sok demó és split anyag után először 2005-ben, majd 10 évre rá, idén adott ki albumot a görög black egyik zászlóvivője. A másik ilyen görög zászlóvivő a Kawir, akikről majd később ejtek pár szót.

 Az első albumuk hosszú stílusbéli töretlensége után ezzel az új művel bebizonyították, hogy bizony van még szenvedély ott, ahonnan a korábbi album származik. Az idén megjelent album összeszövi a gyorsabb és lassabb tempókat egy kis melódiával, és egy megfoghatatlan görög spiccel megfújt erősen helytálló egészbe, melyre aligha lehet rossz szót emelni. A melódia és a görög spicc itt a kulcs, ugyanis a gyors és lassú összemosására már jópár példát hallhattunk. A melódikus hangzás szinte az egész albumot végigkíséri, a görög mivolt viszont ritkábban bukkan fel. Talán az énekhang idézi ezt elő, vagy nem is tudom mi, de hogy ott van, az kétségtelen - jó példa erre a From Son To Father című szerzemény, mely néhol depresszív mélységekbe ránt, s másutt epikus magaslatokba emel. A minőségibb black jellemzőjeként itt is hallhatunk pár elég ütős gitárszólót, melyek féktelenül csapongnak a határtalan zenei térben. Mind a vérbeli black, mind az akusztikus részeknél tartja az album a szintet, és ez bizony már-már páratlan. Ugyanis a legtöbben, akik lágy gitárhangot hoznak a blackbe, túlságosan is megbarátkoznak vele, és az egész átcsap valami sokkal lágyabb zenébe - mely persze egyáltalán nem gond, csak így eltűnik az a hajtás, a düh, ami addig jellemző volt. Viszont a Gods of War pont ezért páratlan, mert nem esik bele e vonzó akusztikus ölelésbe, hanem csak körülötte táncol, majd visszatér a sötétség velejébe.

A magabiztosság, mely körüljárja az albumot, meglehetősen ritka a black mezején, de ahol megvan, ott kő kövön nem marad - könnyen válhat ezért ez a mű bárki kedvencévé.