Bár mindjárt itt a március, de csak sikerült megírnom ezt a bejegyzést. Szóval 2021 legjobb albumai. Az elmúlt években is megosztottam a nem extreme metal stílusokba tartozó kedvenceimet, nos hát jelen esetben is igaz ez, csak annyi csavarral, hogy nem két külön listát csináltam, hanem egybevontam az albumokat. Nem sok kivétel van egyébként, a legtöbb listában szereplő album így is az extreme berkekbe (black/death/doom/thrash) sorolandó. Jelenleg 20 albumot szedtem össze. Kevésbé kísértem figyelemmel 2021-ben az album-megjelenésket, így nagy az esélye, hogy nem jöttek szembe velem olyan lemezek, amiket egyébként határozottan a listába tennék. Mindenesetre egy igen jó kis válogatás született. Lássuk hát:

 

20. Aran - Pimeyttä Vasten

 

19. Iskandr - Vergezicht

 

18. Suffering Hour - The Cyclic Reckoning

 

17. 1914 - Where Fear and Weapons Meet

 

16. Ethereal Shroud - Trisagion

 

15. Spectral Wound - A Diabolic Thirst

 

14. Wolves In The Throne Room - Primordial Arcana

 

13. Dream Unending - Tide Turns Eternal

 

12. Alda - A Distant Fire

 

11. Wode - Burn In Many Mirrors

 __________________________________________________________

10. Ænigmatum - Deconsecrate

Önmagában a dobos felütés olyan, hogy megnyalnám utána mind a tíz ujjam, ha én doboltam volna. De az album egészében egy igen technikás, precíz, éles death metal. Azért figyelmet igényel, szóval nem annyira az a hangulatzene.

9. Ninkharsag - The Dread March of Solemn Gods

Mondhatnám, hogy az angolok mindig is úttörőek voltak a zenében, ami igaz is, csak jelen esetben kevéssé létjogosult a kijelentés. A felállás ugyanis gyakorlatilag egy Dissection átültetés kicsit más rendszerekbe. Ezt a borító is erősen sugallja. De függetlenítve a szituációt a legendás inspirációtól, egy kifejezetten élvezhető album ez.

8. Monolord - Your Time To Shine

Szerintem stoner doom stílusú zene még nem szerepelt az éves listáimon. Hát most ennek is eljött az ideje. A svéd Monolord-ot korábban is hallgatgattam, de sosem fogott meg igazán. Ennél az albumnál viszont hamar bekattant valami.

7. Demiser - Through The Gate Eternal

USA-béli black/trash egyveleg. Jó kis fröcsögős, sárban döngölős hangulata van, de ez a második helyen egy ennél is erősebb formában előkerül.

6. Transilvania - Of Sleep And Death

Osztrák black. Eleinte a lista elejére raktam, de többedik meghallgatás után túl egyszerűnek hatott, kiveszett belőle a különlegesség. Ettől függetlenül egy erős album, csak kicsit elunt, túl általános benne néhány dalszakasz. Számomra legalábbis.

5. Fluisteraars - Gegrepen door de geest der zielsontluiking

Holland, mondhatni experimental, de alapvetően atmospheric black. 3 dal, egy album. Külön elismerésem a borítóért, tetszik (nem az, amit itt látsz, hanem a holtfás). A zenét egy kicsit szétszórtnak érzem még itt-ott, de telis-tele van jó ötletekkel. "No keyboards were used on this record!"

4. Der Weg einer Freiheit - Noktvrn

Na ez az, ami ritka nálam. Alapvetően modern metal, sok olyan elemmel, ami gyakorlatilag elektronikus zenének nevezhető. Mégis... mégis összességében, egybegyúrva valami meghökkentően izmos anyag született. Valahol az általam nagyra tartott Numenorean-t idézi, akik hasonlóan modern vizeken eveznek.

3. Stormkeep - Tales Of Othertime

Sok underground blog/zine/újság stb felkapta és előkelő helyre tette. Okkal. USA-beli epic vegyesfelvágott. Doom-death-black elemek keverve, egységet képezve, egy enyhe Summoning-szerű hangulattal.

2. Steel Bearing Hand - Slay In Hell

USA-beli pörgés-zúzás. Olyan kifinomult fajta. Szétverős.

1. Wheel - Preserved In Time

Nem éppen tartozik az extreme metal kategóriák közé, azonban hangulatait tekintve mégis itt a helye. Német epic doom metal. Egy kis melankolikus, depresszív beütéssel. Hullámzó, dallamos, mégis sötét és borús. Mint minden erős anyagnál, itt sem szabad gyors ítéletet hozni. Többszöri hallgatás ajánlott.

 

 

 Kedvenc demo anyagom, baromi ígéretes cucc:

Hinthial - :�����:

Olasz black (kicsit thrash), mely stílusjegyeiben sokszor a görög black vérmérsékletére hajaz. Nyers, vad, vehemens.

 

 

Egyéb:

 

Iron Maiden - Senjutsu

Szólnék pár szót az Iron Maiden új albumáról is. Nekem kimondottan tetszik. Nagy rajongója vagyok a zenekar 80-as évekbeli munkásságának, illetve a 2000-es években is sok jó anyagot kiadtak a kezeik közül. Jelen albumot sokszor éri a kritika, hogy túl hosszú, lassú, vontatott. Szerintem pont így jó, ahogy van. Egyrészt nem kéne azt várni egy 60-as éveit taposó zenekartól, hogy fiatalos, pörgős, lendületes zenéket írjanak, másrészt amelyik idősebb zenekar képes elengedni ezt a külső nyomást, és korának megfelelő tempóban, nyíltsággal, őszinteséggel dalt írni, az még sosem sült el rosszul. Ahogy most sem. A két CD közül nálam a második nagyon erősen betalált. Baromi jól megkonstruált dalok vannak rajta felsorakoztatva. Ez az epikusabb, progresszív irány éppen az érettebb, már-már agg habitushoz illő. És ez így van jól.

 

VTX

Bár még van egy bő hét az évből hátra, de mivel nem sok esély van rá, hogy a maradék időben bármi említésre méltó is napvilágot lásson (aztán nehogy elszóljam magam...) elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam Veletek idei kedvenceimet. 10-es lista helyett inkább 15-össel szolgálok, remélem többek örömére, mint bánatára. Közülük kettőt leszámítva mind album, szóval lesz hallgatnivaló bőven. Mindehhez pedig a legfontosabb a türelem. Ha belekezdtek egy-egy albumba, akkor ne létezzen más, csak az a zene. Ezt komolyan mondom, különben nem is érdemes hozzáfogni a hallgatásukhoz. Bár feltételezem, egy részével már szembetalálkoztatok az év során. A tavalyihoz hasonlóan pedig most is inkább csak pár mondattal jellemezném a szereplőket, vagy talán csak eggyel - maradjon a zenéé a főszerep. Na de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk hát az idei év legmegnyerőbb anyagait.

 

15. Ethereal Shroud - They Became The Falling Ash

Lassú és monoton depresszív black az Egyesült Királyságból, melyet pont az apró, de annál fogósabb témaváltások repítettek fel a 15. helyig.

 

14. Bell Witch - Four Phantoms

USA-beli főként funeral doom, melyben itt-ott fellelhetők black metálos elemek, de összességében a listán szereplő legvontatottabb műről van szó, mely nehezen tud hatalmába keríteni, viszont ha sikerült, akkor a lélek legmélyebb hörgőibe ássa magát.

 

13. Blot - Ilddyrking

Igaz black, Norvégia déli csücskéről, mely magában hordoz minden olyat, amit az old-school black jelent.

 

12. Ende - The Rebirth of I

Francia black, mely itt-ott Agallochra emlékeztet, másutt pedig Vlad Tepes-féle hangzásvilágot teremt, szóval enyhén szólva is változatos zene.

 

11. Dräugr - Despair the Withered Shadows

Rengeteg helyen Opeth-re emlékeztető ide-oda kicsapódó progressive death-black keverék. A két stílus nagyjából egyenlő arányban oszlik el, és ez enyhén szólva is egy érdekes hallgatnivalót jelent. Akusztikus dallamok, majd hirtelen betörő féktelen száguldás hörgésekkel társítva.

 

10. Firecult - Lord Of The Eternal Fire [EP]

EP lemez, mely bátran visszarántja a hallgatót a 90-es évek black metal világába. Jelenti ez leginkább a melodic black-et, de ahogy láthatjátok a megjelenés is erre hajaz. Felettébb erőteljes anyag.

 

9. Vallendusk - Homeward Path

Indonéz (!) atmoszférikus black, mely könnyedén a stílus nagyjai közé sorolható. Származásuktól függetlenül hűen átadják az északi metál hangulatát, méghozzá olyan páratlan módon, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ajánlom a Ring Of Fire című dalt kezdésnek.

 

8. Utstøtt - Hjørungavågr

Most kezdek rájönni, mennyire feltörekvőben van az észak-amerikai black metal színtér. Ugyanis az Utstott is onnan származik, pontosabban Portland-ből, az Agalloch szülővároságól. Zenéban azonban elütnek, ugyanis az idei év egyetlen említésra méltó epic black metal lemezéhez van szerencsénk itt a 8. helyezett személyében. És bár a kezdetekben úgy terveztem, hogy az oldal főként erről a stílusról fog szólni, félelmetesen kevés ilyen anyag látott idén napvilágot. Viszont ez nem véletlenül szerepel a 8. helyen - változatos, folkos, dallamos, és mindenképp epic, szóval adjatok neki egy esélyt.

 

7. Nechochwen - Heart Of Akamon

Ismét Egyesült Államok. A Nechochwen az indián kultúra által lett megihletve, ez pedig mind a dalszövegeikben, mind a zenéjükben erősen érződik. És mivel engem erősen vonz ez a világ, na meg egyáltalán nem mellékesen a zene is elképesztően jó. Többet nem is árulok el, hallgassátok!

 

6. Addaura - ...and the lamps expire [EP]

Na jó, megint USA. Ezt eddig észre sem vettem, hogy ennyien vannak a listán. De legalább egyértelmű, hogy valóban gyarapodik az ottani színtér - sőt az első helyezett is az lesz. Na de maradva a Addauránál, korábban a Cascadian blackről írt cikkben már említettem őket, mint a stílus egyik fő képviselői, és az idén megjelent EP lemezükkel ezt méginkább egyértelművé tették. A stílus sajátosságai gyönyörűen megnyilvánulnak - a száguldás, az a bizonyos ritualisztikus érzet... elképesztő.

 

5. Macabre Omen - Gods Of War - At War

Hellenisztikus black metálról még nem írtam, pedig olyan is van ám. Legfőbb képviselői talán a Kawir és a Macabre Omen, utóbbi pedig idén adta ki 10 év után a második albumát, és hát ahogy az itteni helyezéséből látszik, ez meglehetősen izmosra sikeredett. Az se mellékes persze, hogy rengeteg más felületen top 10-en belülre került, szóval ezzel kívételesen nem csak én vagyok így. Az egyediség itt teljes mivoltában pompázik, ahogy a vérbeli black és a stílus melodikus oldala egymással keringve járják végig az albumot.

 

4. A Forest Of Stars - Beware the Sword You Cannot See

Többször megénekeltem már, mekkora lehetőséget látok a pszichedelikus rock és a black metal összefűzésében. Ahányszor e két stílus táncába botlok, és az anyag nem csak úgy összedobott, mindig tátott szájjal állok előtte. Ezen album esetében sem volt másképp, és így méginkább fokozódott bennem a nagy kérdőjel, hogy ebbe miért nem vágnak bele többen. Komolyan mondom, világsikerű albumok születhetnének ebből. Bár a Forest of Stars Angliából hódolva valószínűsíthetően nem erre vágyik, zenéjükben mégis megvan szinten minden, ami ilyen magaslatokba vezethet. Egyszerűen leírhatatlan az a sokszínűség, amit az album rejt.

 

3. Harrow - Fallow Fields

Elérkeztünk a dobogó legalsó fokához, melyen a Harrow áll büszkén, Kanadából hódolva. A zene több folk-elemet tartalmaz, mint black metált, ezért néhányotok számára jogos lehet a kérdés, hogy miért is van itt. A válaszom pedig egyszerűen az, hogy azért, mert jó. Méghozzá annyira, hogy az idei év 3. legjobb albumának tekintem. Sok helyen hasonlít a korai Agallochoz, és ez már önmagában aligha jelenthet rosszat. A lélek mélyéből fakadó, és ugyan oda hatoló műről van szó, így minden figyelmet megérdemel.

 

2. Düsterdraußen - Where Is Your Summer Now?

Megdöbbentő számomra, mennyire ismeretlen ez a banda. Igaz, csak ez az egy albumuk van, a korai demóik pedig konkrétan fellelhetetlenek, viszont ez az egy album... ez valami mesteri. Az még hagyján, hogy önmagában megtestesíti az atmospheric black metal fogalmát, de amit rejt, mindaz nemes egyszerűséggel a sötétebb zene legjavát fejezi ki. Monoton, de sose ereszt. Talán csak rám van ekkora hatással, nem tudom, de engem elvarázsolt.

 

1. Alda - Passage

Elérkeztünk hát az első helyezetthez, mely az olvasóim körében nem lehet annyira meglepő, másoknak talán annál inkább. Végezetül ismét az USA ad otthont ennek a bandának is, akik valóban szívből zenélnek. Ez ritka, hát még a black műfajban, de előfordul. Többet inkább nem is fűzök hozzá, csodáljátok.

 

 

 

 

 

Bónusz: Perennial Isolation - Astral Dream

Félreértések elkerülése végett, ez nem egy dobogós album. Viszont könnyedén lenne helye a legjobb 15 között, egyszerűen csak nem tudom hova helyezni. Simán el tudom képzelni akár a lista végén, de könnyen valahol a Macabre Omen mellett is. Valamiért képtelen vagyok behatárolni őket. Spanyol bandáról van egyébként szó, mely önmagában meghökkentő lehet, főleg azután, ha meg is hallgattuk a zenéjüket. Mindenképp itt szerepel valahol a listán, csak fogalmam sincs, hol. Így hát idebiggyesztettem a végére, mert vétek lenne kihagyni.

Felkerült az általam epekedve várt új Alda album!

Ugyebár az előző bejegyzésből már tudható, hogy ők is cascadian black-et játszanak főként, és ez a jelen albumon már erősen át lett itatva egy folkosabb megközelítéssel. De nem ám akárhogy... ugye a folk elemek eléggé sokfélék, és meg kell válogatni, hogy mely hangok hova illenek. Épp ezért nem csalódtam az Aldában, sőt egy magasabb szintre léptek a szemeimben (füleimben?:D), mivel úgy hozták össze a cascade black legjavát a hozzá illő folk áramlattal, ahogy azt senki nem várta szerintem. 

Érdekességnek mondható, hogy párszor kint koncerteztek erdők mélyén. Persze Cascade területen. A technikát nem tudom hogyan oldották meg, de annyi biztos, hogy legalább kétszer hajnalban kezdtek, és napfelkeltekor zenéltek. Hát ilyen a valódi természetközeli black. Mondanom sem kell, szívesen elmennék egy ilyen fellépésre. (: Na de addig is van mit élvezi bőven, merthogy ez az album különösen közel áll a mestermű jelzőhöz.

Idén is lesz éves top 10, ahogy tavaly volt, és hát nem mondok nagy meglepetést azzal, hogy valószínűleg ott lesz a dobogón. 

Az Alda az egyik olyan underground bandák közé tartozik, akiket még black metálos pályafutásom hajnalán ismertem meg. 

Az atavisztikus felfogás párosul náluk egy könnyed folkos vonallal, minderre pedig ráfekszik egy vérbeli black köd. Talán ezért, és egyben nekik köszönhetem, hogy elmélyedtem a black metál birodalmában. Ez pedig nagy szó. 

És íme, itt van a legújabb szerzeményük a hamarosan megjelenő albumukról. Ritkán vagyok elfogult, és ez most sem igaz, de őszintén merem állítani, hogy elképesztő amit leműveltek. A laza felvezetés, melynek hirtelen vége szakad, s a mélybe taszítja egy fekete sodrás. De nem sokáig, mert ebben a mélységben egyesül a kettő... majd aztán újra kettéválnak. 

Mondanom sem kell, várom már az albumot. (: