Egy hónappal ezelőtt jelent meg a debütanyaguk, mely egy EP-t jelent 5 dallal, közel fél óra hosszúsággal. A finnek zenéje egy igazi, enyhe folkkal operáló, de mégis mély black metal gyökerekből feltörő zene, mely első hallásra talán nem mutat semmi érdekeset, viszont ha figyelembe vesszük, hogy bemutatkozó anyagról van szó, igencsak ígéretes jövőt vetít elénk.

Ha már post-black, akkor következzen rögtön a Numenorean után egy újabb ígéretes banda, az Aprilmist, akik durván 2 hete adták ki első anyagukat, a Bleak című EP-t - egyelőre kizárólag digitális formában. Elég sok hasonlóságot felfedezhetünk a zenéjükben az előbb bemutatott banda albumával kapcsolatban.

Kíváncsian várom a következő anyagot, mert a tehetség egyértelműen megmutatta a magát ebben a 4 dalban.

Az idei évben többek között ezt az albumot vártam majdnem a legjobban. Nem hiába. Mint tudjuk, manapság a post-black egy erősen feltörekvő stílus, mely a modern megszólalásba önti a black metál hangulatát, ezzel valami merőben újat alkotva. És ez bizony sokaknak az ínyére van, köztük nekem is. 

A Numenorean-ra az első demo-anyaguk révén bukkantam rá, melyen csupán 2 dal szerepelt, de minőségileg olyat tudott adni, ami meghatározó volt számomra a post-black megítélésével kapcsolatban. Így hát tűkön ülve vártam a debütalbumot, mely Július 22-én meg is jelent a Season of Mist gondozásában (bizony, egy ekkora kiadó adta ki az első albumot, szóval tényleg tudhatnak valamit).

Teljes hosszát tekintve az album csupán 44 perces, ezidő alatt pedig 5 dalt hallhatunk. Kissé rövidkének tűnhet, és az is, de maga az út,a min végigkísér teljességgel járatlan. Olyan ez, mint egy kaland az ismeretlenben - egyszerre vagyunk félénkek, és kíváncsiak, de mégis olyan élménnyel gazdagodunk, melyet soha nem fogunk elfelejteni.

Az atmoszférikus black mellett a post-black az az irányzat, mely nagyon ígéretes jövőt mutat a black metal stílusán belül, ez az album pedig mindent megad ahhoz, hogy ezt el is tudjuk hinni. Az évvégi toplistán garantáltan visszaköszön majd.

Egy megszokottnak mondható helyzettel állunk szemben most is: adott egy fiatal srác, aki a black metalban képes kiélni magát a leginkább. Néha-néha sikerül beszerveznie vendégelőadókat a zenélésbe, az eddig kiadott anyagok pedig többnyire demo és single formában láttak napvilágot. Egy lemezszerződés lenne a cél minden bizonnyal, és úgy gondolom ez hamarosan meg is fog valósulni. Ugyanis maga a zene az old-school és a modern black mondhatni tökéletes keveréke. Néhol tiszta énekhangot hallunk, másutt többnyire a hörgés dominál. Egyszer lassú dallamok szólítanak, másszor pokolbéli száguldás ránt magával. Előbbire itt egy példa:

Úgy gondolom, hogy ilyen fiatalon és effajta meg-megcsillanó tehetséggel egy igencsak ígéretes út áll a projekt előtt. Elég csak a Katatonia korai történetére gondolni, ami egész hasonlóan alakult. Ha nem is ér el nagyobb közönséget, azt szinte biztosra veszem, hogy egy leendőbeli album - már amennyiben tényleg odafigyeléssel lesz megalkotva - szép visszajelzéseket fog eredményezni az underground táborától. És hogy azért a pokolbéli száguldás se maradjon el:

Na igen, a görög black. Avagy hellenisztikus black. Nem esett valami sok szó róla, de a nyár folyamán tervezek egy átfogóbb írást a stílusról. Addig is itt van nekünk a Chaosbaphomet.

Ahogy a hellén uradalom azt megkívánja ez a stílus igen közel áll a blog címadójához, azaz az epic black metalhoz. A különbségekről az előbb említett közelgő írásban majd bővebben szót ejtek, elöljáróban legyen elég ennyi, hogy a tényleges harci- és/vagy csatahangulathoz minden tekintetben közelebb áll ez a stílus. 

Jelen bandánk esetében sincs ez másképp. A kétemberes formáció az évezred hajnalán öltött alakot, s jópár esztendőn keresztül csupán demó, split és EP anyagok bukkantak a felszínre. Viszont ezév március végén napvilágot látott az első album, mely jóformán felöleli az eddigi munkásságot, és annak esszenciáját mutatja be - mindezt új szerzemények formájában. A körülményekhez képest a korong hangzása szinte kifogástalan. Az egyetlen biztos negatívum csupán az album hossza. Ettől eltekintve azonban egy olyan műről van szó, mely sziklaszilárdan helytáll a görög nemzedék black metal megközelítésében. A második hullámos old-school black hatások egyértelműek, de az európai underground legmélyebb bugyraiban ez általában így szokott lenni.