Pár napot megkésve, de következzen a hagyományos évvégi lista. Számomra a 2020-as év zenéi közül viszonylag kevés volt olyan, ami úgy igazán elnyerte a tetszésem. Mindenesetre összeállítottam egy 15-ös listát a kedvenc extreme metal albumaimból, valamint egy 5-ös listát a kedvenc EP/demo/split lemezeimből, és az előző pár évhez hasonlóan a nem extreme stílusok képviselői is kaptak egy 10-es listát. Lássuk hát.

 

Legjobb extreme metal albumok:

 

15. Sorcier des Glaces - Un Monde de Glace et de Sang 

A kanadai black metal rebellisek legújabb albuma. Van benne némi második hullámos áthallás, megspékelve azzal a vérbeli saját hangzásukkal. Jó ez, ha az ember ráérez az ízére. 

14. Heretical Sect - Rapturous Flesh Consumed

Új-Mexikó homokjából tör elő ez az egészen új formáció. Az a sodrós fajta black metal, melynél a vokál a háttérből áradva terül szét a zene által képzett térben. Van benne itt-ott pár érdekes, szokatlan megoldás. Részben ezek miatt került a 14. helyre. Szeressük a szokatlan, de illő részleteket.

13. Bloodsoaked Necrovoid - Expelled into the Unknown Depths of the Unfathomable

Egyfajta keveréke a brutal death és black stílusoknak, egyenesen Costa Rica napsütötte pálmafái mögül. :) Némi doom elemmel megfűszerezve.

12. Midnight - Rebirth By Blasphemy

Jól ismert zenekar, nem is olyan rég megfordultak nálunk is. Új albumuk folytatja mindazt a speed/black száguldozós őrjöngést, amit annyira szeretünk. A zene egyszerűsége miatt áll a 12. helyen leginkább, viszont előfordul, hogy simán a legjobb 5 közé sorolnám.

11. Necrowretch - The Ones From Hell

A bő 10 éve létező, francia Necrowretch negyedik nagylemeze. Néhol számomra zavaró az átmenet nélküli lassabb és igen gyors tempók közti szakadék, ellenben van egy igen nagy ereje az egész albumnak.

10. Occlith - Gates, Doorways, and Endings

Egy első album, melyben egyaránt megjelenik a doom, death és black stílus is. Szépen operál ezek összefűzésével, mindeközben még dallamaosságot is elhint itt-ott. Igen fiatal kaliforniai zenekar.

9. Bedsore - Hypnagogic Hallucinations

Szintén egy fiatal formáció, mindössze 2 éve alakultak. Olasz progressive death/black. Kicsit rá kell állni, hogy az embert áthassa, de aztán nagyot tud ütni.

8. Sweven - The Eternal Resonance

A Morbus Chron nevű zenekarból továbbfejlődött alakulatról van szó, akik Svédországból álltak elő igencsak újszerű kompozíciós és zeneszerzős készségekkel. Progresszív elemek által dominált, de alapvetően egyfajta death metal ez, viszonylag fiatal szerzők tollából. Élvezetes hallgatnivaló, viszonylag komplex megoldásokkal.

7. Stormkeep - Galdrum

Kakukktojás, ugyanis egy EP lemezről van szó. 32 perces, így igazából elég közel áll az album terjedelemhez, szóval inkább annak tekinteném. Igényes epic black momentumok fedezhetőek fel benne a sajátos hangzásvilággal megszólaló tisztán black elemek között. Dicső, úgymond. Colorado államból.

6. Ulcerate - Stare Into Death And Be Still

Sok helyen szembejött velem ez az album, mint 2020 egyik legjobbja. Valóban erős, és jól ötvözi a modernebb hangzást a klasszikus black/death/sludge elemekkel. Azonban néhol túlságosan csapongónak, összeszedetlennek érzem. Mintha kicsúszna az ember kezei közül valami.

5. MSW - Obliviosus

Oregon államból való doom. Itt aztán van ám kompozíció. Igen sok hangulat fel van sorakoztatva, és zeneileg reprezentálva. A zenekarnak több párhuzamos projktje fut, mindenesetre ez az első teljes albumuk ezen a néven. Kimondottan jól sikerült, talán előkelőbb helyet is érdemelne.

4. Mörk Gryning - Hinsides Vrede

Egy legendás banda a 90-es évek elejéről. Bő 15 év után tértek vissza jelen albumukkal. És bizony még mindig tudnak... de még mennyire. Jó hallani az első/második hullám közötti hangzást valami modernebb köntösben. Üdítően hat. Egyetlen kifogásolnivalóm, hogy sok tétel az albumon viszonylag hasonló hangulatú, nem igazán lehet nagyon különbséget tenni pár felépítése/megszólalása közt. Ez egy pöppet ront az élményen, de még így is bőven élvezhető.

3. Kawir - Adrasteia

A hellic black egyik nagy alakja a Kawir. Jelen albumuk először 2019 decembe rközepén jelent meg digitálisan, ezért kicsit kilóg, azonban fizikai formátumokat 2020 januárjában adták ki. A hellenic black egy hozzám igen közelálló stílus. Az a hősies, csatatérre hívó hangzás mindig is felélinkít bennem valamit. Ők pedig a mai napig meg tudják ezt idézni a zenéjükben. Szerethető. Ráadásul ez az albumuk igencsak kiemelkedik az életművükből.

2. Darkenhöld - Arcanes & Sortiléges

Francia black, mely sokszor hajlik az epic hangzásvilág felé. Alapvetően a középkorról szólnak a mesék, ezáltal a hangzásvilágban is megjelenik ez a többlet, ami igen jót tesz összességében. Egy kevésbé reprezentált album, mely sokkal több figyelmet érdemel. Példás dalszerekezetek, zenei felépítettség, tagoltság jellemzi, mely mind azzal a hatalmas sodrás/vágtatás érzéssel társul, amit kardok csattogása és várfalak omlása ír le leginkább. Jó. Igen jó.

1. Bütcher - 666 Goats Carry My Chariot

Belga moslék. Stílusban a jelen listáról leginkább a Midnight-hoz hasonlít a zene, annál viszont összetettebb, komplexebb, itt-ott thrash elemekkel ötvözött. Kimondottan élvezetes és szórakoztató hallgatnivaló, mely nem annyira a sötétségre és borúra, komolykodásra hajaz, hanem sokkal inkább a lángokban való nyargalásra, közben ócska, trágár viccekel dobálózva. Koszos, rühes, de imádnivaló. A címadó dal nálam az év egy legkiemelkedőbb szerzeménye. Nem egy bonyolult dalszerzés, mégis kimondottan élvezetes.

 

 

 Legjobb EP, demo, split anyagok:

 

1. Dauþuz - Grubenfall 1727 (EP)

A Dauþuz számomra az utóbbi évek legkiemelkedőbb formációja. Nálam nagyon betaláltak. Elképesztő érzékkel írják ezeket a késő-középkori bányászat témájú dalokat. A gitártémák, dobok, átkötések, dalszerklezet, vokál... a minden. Imádom. Be is szereztem kazettán.

2. Bell Witch / Aerial Ruin - Stygian Bough volume 1 (split)

Két igen tehetséges funeral doom projekt összefűzéséből keletkezett ez a split anyag, mely valami egészen új dimenziókat nyitott a stílusban. Ha minden jól megy, október 22-én budapesti koncert!

3. Black Sword Thunder Attack - March Of The Damned (EP)

Ismerős a Lordian Guard? Ha igen, és kedveled azt a hangzást, akkor ebbe feltétlenül hallgass bele.

4. Holyarrow - Oath of Allegiance II (EP)

A távol-keleti extreme metal mindig tartogat iztgalmakat és ezidáig ismeretlen megoldásokat. Jelen esetben sincs másként.

5. Völur - Veiled City (EP)

Hegedűs doom, igazi elmélyülős zene.

 

 

Egyéb stílusok kombinált toplistája:

 

1. Freeways - True Bearings
2. Wailin Storms - Rattle
3. Spell - Opulent Decay
4. Hällas - Conundrum
5. Gjoad - Samanōn
6. Lord Vigo - Danse de Noir
7. Wytch Hazel - III - Pentecost
8. Pale Divine - Consequence Of Time
9. Sólstafir - Endless Twilight Of Codependent Love
10. Pallbearer - Forgotten Days

 

És egy, a 2019-es listából sajnálatosan kimaradt album, mely könnyedén befért volna a legjobb 10 közé, viszont elkerülte a figyelmem:

Krypts - Cadaver Circulation

 

VTX

Van az úgy, hogy az ember elmegy a fontos dolgok mellett... 

Magyar atmosheric doom-black egyveleg kifejezetten igényes formában. Tavaly decemberi album. 

 

A horda, mely 2017-es odavágó EP-jével többek közt engem is lenyűgözött, bekerült a Northern Silence Productions szárnyai alá, és úgy gondolom, nem is lehet jobb helye másutt. Az NSP az a lemezkiadó, melynél talán a legtöbb olyan banda van leszerződtetve, akik zenéjét mind szívesen hallgatom. 

Az elmúlt év tevékenyen elt a banda életében, ugyanis összehozták debütáló albumukat, mely hivatalosan holnap jelenik meg. Azonban promóció végett már végighallgatható. 

Mivel mostanában alig van időm bármire, ami szabadidőként értelmezhető, a zenei felfedezéseim is radikálisan visszaestek. Azonban az URD című EP-hez újra és újra visszatérek, így kifejezetten kíváncsi voltam a banda bemutatkozó full-length anyagára. Egyelőre még a végére sem értem, azonban annyit mindenképp elmondhatok, hogy minőségi cuccról van szó. Így első hallgatásra úgy érzem, hogy sikerült megformálniuk a saját stílusukat, ami egyaránt tartalmaz enyhén melodikus elemeket, valamint klasszikus black motívumokat is. Bár kétségtelenül többször kell még meghallgatnom, hogy átfogóbb véleményt alkossak. Mindenesetre így elsőre jól teljesít nálam. Ajánlom!

Tudom, szegényes volt az oldal a bejegyzéseket tekintve, viszont a színtér annál inkább bővelkedett az albumokban. De nem élek azzal a szóvirággal, hogy a jobbnál jobb albumokban, ugyanis szerintem kimondottan kevés igazán jó album jelent meg idén az extreme metal berkekben (azaz black, death, doom). 

Az elmúlt 1-2 hét során összeszedtem az idén megjelent lemezeket, és meg kell mondanom, rendesen megszenvedtem a sorbarendezésükkel. Először 10-es listát akartam, aztán lett belőle 15, majd 20, végül 30. Ez pedig sajnos nem azt jelenti, hogy olyan hú de sok lenne az erős album idén - épp az ellenkezőjét. Azért bővítettem ki 30-ra a listát, mert összességében a lista végén szereplő albumok számomra viszonylag gyengék, de van bennük néhány olyan tulajdonság, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szerepeltetnem kell őket. Értelemszerűen azok az albumok, amik nincsenek a listán, számomra túl gyengék (vagy elmentem mellettük). 

Ez az első lista (30-21. helyezett) inkább csak egy "említésre méltó" kategória.

Továbbá részlegesen szakítok az elmúlt évek hagyományaival, és ezt a 10-es adagot kommentár nélkül közlöm. Ahogy majd a következőt is. Az első 10 helyzett kap majd némi magyarázatot. 

 

30.  A Forest Of Starts - Grave Mounds and Grave Mistakes

29.  Primordial - Exile Amongst Ruins

28.  Fórn - Rites From Despair

27.  Phantom - Death Epic

26.  ISKANDR - Euprosopon

25.  Vallendusk - Fortress Of Primal Grace

24.  Acolytes Of Moros - The Wellspring

23.  Ortsul - Robactwem Oblazłem

22.  Agrimonia - Awaken

21.  Chapel Of Disease - ...And As We Have Seen The Storm, We Have Embraced The Eye

Szokványos hangzás, összességében mégis kiemelkedik az átlag black tömegéből.

Az Oregon állambeli Portland városában központosul valamiféle metal esszencia, ugyanis a helyszínen rengeteg igényes  - különféle alstílusokba sorolható - metal banda látott napvilágot az elmúlt 10 évet tekintve. A sokaság közül egy a None névre hallgató projekt, mely 2015-ben formálódott valamivé a porból, majd 2017-ben adta ki első albumát. Idén pedig a másodikat. És bár az elsőt még nem hallgattam, de ez a második első benyomásra eléggé megfogott. 

Egyszerű, de mégis érződik benne, hogy különleges. Őszinte - nem akar semmivé sem válni, hanem azt mutatja, ami. 
Alapvetően atmospheric black, de annak is egy elborultabb, depresszionáló alfaja. Mondhatni művészi. Csak hallgassatok bele.