Akinek hiányzik egy jó kis doom elemekkel tarkított black metal lemez, annak mindenképp ajánlom a holland Dodenkrocht idei albumát, a Flesh Tones névre hallgató alkotást. Az album lényegében egy keveréke az enyhén depresszív black és doom metáloknak, ezt a két stílust pedig olyan jól sikerült összehozniuk az egy betűs álnévvel rendelkező bandatagoknak (T, S, J, H, W) hogy az ritkaságszámba megy. Persze azt nem mondanám, hogy az egész bő 50 percet átjárja a doomos behatás, de azért egy jó nagy adagnyi részt átkarol.

Nem mellékesen itt-ott epic hangulatok is felütik fejüket, szóval újfent sikerült hűnek maradni az oldal eredeti szándékához.

Ha már post-black, akkor következzen rögtön a Numenorean után egy újabb ígéretes banda, az Aprilmist, akik durván 2 hete adták ki első anyagukat, a Bleak című EP-t - egyelőre kizárólag digitális formában. Elég sok hasonlóságot felfedezhetünk a zenéjükben az előbb bemutatott banda albumával kapcsolatban.

Kíváncsian várom a következő anyagot, mert a tehetség egyértelműen megmutatta a magát ebben a 4 dalban.

Az idei évben többek között ezt az albumot vártam majdnem a legjobban. Nem hiába. Mint tudjuk, manapság a post-black egy erősen feltörekvő stílus, mely a modern megszólalásba önti a black metál hangulatát, ezzel valami merőben újat alkotva. És ez bizony sokaknak az ínyére van, köztük nekem is. 

A Numenorean-ra az első demo-anyaguk révén bukkantam rá, melyen csupán 2 dal szerepelt, de minőségileg olyat tudott adni, ami meghatározó volt számomra a post-black megítélésével kapcsolatban. Így hát tűkön ülve vártam a debütalbumot, mely Július 22-én meg is jelent a Season of Mist gondozásában (bizony, egy ekkora kiadó adta ki az első albumot, szóval tényleg tudhatnak valamit).

Teljes hosszát tekintve az album csupán 44 perces, ezidő alatt pedig 5 dalt hallhatunk. Kissé rövidkének tűnhet, és az is, de maga az út,a min végigkísér teljességgel járatlan. Olyan ez, mint egy kaland az ismeretlenben - egyszerre vagyunk félénkek, és kíváncsiak, de mégis olyan élménnyel gazdagodunk, melyet soha nem fogunk elfelejteni.

Az atmoszférikus black mellett a post-black az az irányzat, mely nagyon ígéretes jövőt mutat a black metal stílusán belül, ez az album pedig mindent megad ahhoz, hogy ezt el is tudjuk hinni. Az évvégi toplistán garantáltan visszaköszön majd.

Na igen, a görög black. Avagy hellenisztikus black. Nem esett valami sok szó róla, de a nyár folyamán tervezek egy átfogóbb írást a stílusról. Addig is itt van nekünk a Chaosbaphomet.

Ahogy a hellén uradalom azt megkívánja ez a stílus igen közel áll a blog címadójához, azaz az epic black metalhoz. A különbségekről az előbb említett közelgő írásban majd bővebben szót ejtek, elöljáróban legyen elég ennyi, hogy a tényleges harci- és/vagy csatahangulathoz minden tekintetben közelebb áll ez a stílus. 

Jelen bandánk esetében sincs ez másképp. A kétemberes formáció az évezred hajnalán öltött alakot, s jópár esztendőn keresztül csupán demó, split és EP anyagok bukkantak a felszínre. Viszont ezév március végén napvilágot látott az első album, mely jóformán felöleli az eddigi munkásságot, és annak esszenciáját mutatja be - mindezt új szerzemények formájában. A körülményekhez képest a korong hangzása szinte kifogástalan. Az egyetlen biztos negatívum csupán az album hossza. Ettől eltekintve azonban egy olyan műről van szó, mely sziklaszilárdan helytáll a görög nemzedék black metal megközelítésében. A második hullámos old-school black hatások egyértelműek, de az európai underground legmélyebb bugyraiban ez általában így szokott lenni. 

Több tekintetben is egy érdekes bandát mutatok most be nektek. Az eredetileg Kirgizisztánból származó banda saját stílusát "Epic Shamanic Metal-nak" nevezi. És ami azt illeti, ez a figyelemfelkeltő elnevezés meglepően találó.

A Kína szomszédságából származó banda 1999-ben alapult, azonban pár évvel később szülőföldjükről megélhetési gondok miatt elvándoroltak, és letelepedtek Németországban. Így valós hazájukban összesen kettő demóanyagot adtak ki, majd 4 év kihagyás után, 2004-ben előrukkoltak az első albumukkal, melyet már Németországban rögzítettek. Ez Sary Oy névre hallgat, melyről fent meg is hallgathatjátok a címadó tételt.

Már ezen is érződik egy meglehetősen sajátos kombinációja a folk és atmospheric stílusoknak, melyek idővel egyre szorosabban összefűződtek a banda munkássága során. Stílusuk, melyet epikus sámáni metálnak neveznek, így egyre inkább reálisnak mondható. Az epikusság mindenképp ott figyel zenében, ezt legjobban a páratlan dallamvilág rejti. A sámáni mivolt pedig úgy gondolom szintén tagadhatatlan. Már csak a black jelző hiányzik. Mind hangszerelésben, mind dalszövegekben erősen felüti a fejét a banda származása - így teremtve olyan zenét, mely megállja a helyét az egyediség címszava alatt.

Black metálban való kalandozásaim során találkoztam már párszor a Darkestrah-hoz hasonlónak mondható "egzotikus" bandákkal, azonban többségük pár év aktivitás, és elenyésző mennyiségű hanganyag után feloszlott. Tehát ha nem is szerencsésnek, de mindenképp örömtelinek tudhatjuk be a tényt, hogy ők még mindig aktívan alkotnak a színtéren. Olyannyira, hogy legújabb albumuk kerek 10 nap múlva, azaz április 29-én lát majd hivatalosan napvilágot. És ami azt illeti, igen-igen bizalomgerjesztőnek mondható. Hallgassátok csak: