Woman Is The Earth
2016.04.06. 10:00
Van az úgy, hogy stílusok keverednek - nem is ritkán. Azonban most egy igen kivételes példával szembesülhetünk, ugyanis a Woman Is The Earth az atmoszférikus, cascadian és post black zenéket ötvözi egy sajátos formában.
Már-már kezdek nem meglepődni azon, hogy az utóbbi években mekkora számmal alapultak black zenét játszó bandák észak-amerikában, így ezen a témán nem is időznék sokat, korábban már amúgyis szó volt róla - ráadásul az adásomban is kitárgyaltam már a kérdéskört párszor.
Maga a zene engem leginkább a Wolves In The Throne Room-ra emlékeztet, de persze vannak nagyobb elütések. Alapjaiban véve azonban mégis egy olyan zenét hallhatunk, ami az atmoszférikus blackre építkezik, ez kétségtelen. A hasonlóság pedig talán pont a két zenekar világnézeteinek hasonlóságából fakad - dalszövegeik szinte ugyan azokat a témákat boncolgatják (spiritualitás, halandóság, maga az élet, stb). Jelen bandánk annyiban tér el erősebben, hogy talán nagyobb hangsúlyt fektet a dallamosságra, és többször előkerülnek az old-schoolnak nevezhető black metal témák is.
Legutóbbi, negyedik albumuk jövő hét pénteken fog hivatalosan megjelenni, azonban fent már meghallgathattok róla egy dalt - az alapján pedig elég erősre sikeredett az is.
Erősen ajánlott a banda felfedezése! :)
Firecult - Lord of The Eternal Fire
2015.07.09. 15:44
Nem hittem volna, hogy a közeljövőben fogok olyan bandával találkozni, akik képesek visszahozni a 90-es évek black hangulatát egytől egyig. De mégis.
Méghozzá említésre méltó szinten, mely néhol le is tiporja az old-school black nevesebb előadóit (!) pimaszul merész módon. A zeneisége a kanadai srácoknak egyfajta átmenetet képez a raw black és a melodic black között. Nem mondanám, hogy ritka az ilyen, sőt... de ilyen elképesztő tehetséggel párosítva már annál ritkább minőségileg. Jelen dicsőített EP lemezt két demó és egy másik EP előzték meg, melyeken már érezhető volt valami igazán páratlan eljövetele.
És hogy mit nyújt maga a zene... hát itt érkeztem el saját határaimhoz, mert egyszerűen nem tudom leírni. Gyenge próbálkozás gyanánt: azt, amit a black metáltól a legmagasabb szférákban várna el az ember - csak ezzel az a bökkenő, hogy ez az elvárás teljesen emberfüggő. Így hát legyen elég annyi, hogy ez a mű kibaszottul erősen ajánlott.
Oprichnik
2015.06.06. 09:26
Kanadai melodic black - kell ennél több?
Egy kicsit demó hangzása van az anyagnak, de hát első albumról van szó, ez elfogadható. Ez az egyetlen album még 2013 őszén jelent meg, azóta néma csend honol az egyemberes projekt háza táján, s mai viszonylatban ez aligha lehet meglepő (valószínű, hogy a közeljövőben megjelenik egy új anyag). A zenét tekintve több elem ötvöződik itt, nem csak a melodic alstílus van jelen. Többször megjelennek akusztikus gitárral játszott részek, na meg persze a szinte állandó szinti is ott figyel a háttérben. Leginkább talán a Vordven féle Towards The Frozen Stream-hez hasonlítható, de könnyen párhuzamba lehet még hozni olyan bandákkal, mint a Thy Serpent, a Dawn, vagy a (félve írom) Dissection. Utóbbi kettőhöz mérten nem olyan száguldó, de ezt leszámítva zeneileg igazából nincs nagy különbség.
Az albumborító kimondottan tetszetős - egyszerű és nagyszerű. :)
2014 Legjobbjai (Top 10)
2014.12.26. 16:13
Az elmúlt napokban szorgalmasan összeválogattam mindazt az idén bármilyen formában megjelent zeneanyagot (demo, split, EP, album) amelyekre felfigyeltem, és amelyeket többször is meghallgattam. Az előző bejegyzésben top 5-ről beszéltem, de hamar rájöttem, hogy egyszerűbb lenne 10-re leszűkíteni a kört, mert rengeteg kiemelkedő alkotás született idén. Így hát most két részre osztva röviden bemutatom azokat bandákat/projekteket, melyek számomra az ezévi fekete színtér leginkább magával rántó munkái.
10. Haeres - Trom
Kanadai tiszta black metal, száguldó tempóval, mindent elpusztítva. 2009-ben alakultak, ez a második albumuk. Jellemzi zenéjüket többször is a gitárhangra fordított figyelem, az állandó, romboló dobtempó, és egy tipikus black metálos vokál.
9. Eerie - Into Everlasting Death
Újabb pure black, az előzőhöz viszonylag hasonló zenei felépítés, viszont gyakoribb a tempóváltás. Lengyel banda, szóval még talán láthatjuk is őket élőben valamikor. A True Detective című sorozatból (melyet mellesleg erősen ajánlok!) hallható pár bevágás, ami könnyedén feljebbpöcköli az egyediség mércéjét.
8. Ered Wethrin - Tides Of War
Visszatérve gyökereinkhez, ezennel epic blackről van szó. Így hát zenéjüket a Summoning és a Caladan Brood inspirálta, azonban mégis érezhető benne egy 90-es évek féle norvég black hatás is. Az epic és a korai black ilyesféle találkozása nem mondható épp szokványosnak, sőt... így hát érdekes hallgatnivaló, annyi biztos.
7. Burning Dominion - In The Wake Of The Rising Sun
Egy kis csavar: eddig nem igazán ejtettem szót progresszív black bandákról, most azonban ez már elkerülhetetlen, ugyanis idén több olyan prog black anyag is megjelent, amelyek könnyedén elrepítettek. Ezek közül az egyik a Burning Dominion első anyaga, akik korábban a Katharsys név alatt alkottak. Újból kanadai banda, zenéjük azonban nagyon egyedi. Olyannyira, hogy a lágy akusztikus dallamoktól kezdve a fejtépő, irdatlan tempóval száguldó instrumentalitás káosz közepette feltörő hörgésekig bezárólag mindent hallhatunk tőlük. Ezt a mindent olyan tehetséggel építik fel és pakolják egymásra, hogy az ember lélegzete is eláll, és pusztán a zene élteti már. Korábban is írtam már róluk, akit érdekel ide kattintva elolvashatja.
6. Utstøtt - Legender Odin
Korábban már röviden beszámoltam az Utstott eddigi munkásságáról. Epic blackről beszélünk újból, melyre az alkotó által is említett Caladan Brood és Summoning voltak nagy hatással. A bejegyzésben említett új album valószínűleg idén már nem fog megjelenni, de szerintem a közeljövőben számíthatunk rá.
5. Reach The Moon - I Wander
Finn kísérletezgetős/depresszív black. Demo anyag, mely nem véletlenül került az ötödik helyre. Lehet, hogy csak az én ízlésemet sikerült tökéletesen megragadniuk, de szerintem hihetetlenül egyedi és komplex anyagot tettek le az asztalra. A riffek, a hangok összekötése hatalmas tehetséget mutat, mely a jövőben olyan mértékben ki fog teljesedni, hogy a Reach The Moon kulcsfigura lesz egy új hullám feltörésében. Ebben szinte biztos vagyok. Lényegében black metálról van szó, de amúgy van itt minden: prog, trash, heavy, death, doom... Képesek olyat alkotni, ami ötvözi a keményebb vonalak főbb elemeit, és mindezt egy feketére festett alakban tálalják. Nem vagyok elfogult, persze még van hova fejlődniük, de ez a demó anyag megmutatta, hogy mekkora tehetség rejlik ezekben a finn srácokban.
4. Cormorant - Earth Driver
Progresszív black ismét. Több nem is lesz már, így hát én ezt az albumot tekintem az év legjobb prog black anyagának. Aki hallotta már, az valószínűleg egyet is ért velem, ugyanis a Cormorant ezzel a művel előkelő szerephez jutott a képviselt alstílusban. A kaliforniai srácoknak ez már a harmadik nagylemezük, és igazából ugyan olyan bivalyerős, mint az előző kettő. Az albumborító szintén átlagon felüli!
3. Sorcier des Glaces - Ritual Of The End
Imhol vagyon a Sorcier des Glaces, kik már a dobogón díszelegnek méltán kiérdemelt harmadik helyükkel. A kanadai sötétség leghatalmasabb lovagjairól és alkotásaikról itt olvashattok bővebben.
2. Withania - Blütenstaub und Weidenharz
Van itt minden a folktól az atmospheric alstílusig, de alapjában véve egy melodic black zenekarról van szó. Meglehetősen változatos és sokoldalú zenéjükkel a két német büszkén feszíthet a második helyen. Zenéjük inkább lassabb és dallamosabb a black metál átlagához képest, viszont pont ez a nyugodtabb légkör adja az alapot mindahhoz a lehengerlő teljesítményhez, amit L és X (a két bandatag) leműveltek. Korábban L alkotott a Weidenbaum név alatt. Érdemes a projekt két albumát meghallgatni!
1. Agalloch - The Serpent & The Sphere
^Katt a címre.
Reméljük a következő év is sok kiemelkedő alkotást tartogat számunkra. Addig is ássátok bele magatokat a top 10-be, és akármit is ünnepeltek most, érezzétek jól magatokat! (:
Dying Star - Walking Across The World
2014.07.28. 12:29
Az elmúlt pár hónap legszebb alkotása szerintem, az új Agalloch album óta. Gyönyörű hangulatot teremt, és lazán felülemelkedik a megszokott black hangulaton. Itt már érezhetően többről van szó, mint sok más zene esetében. Sikerült megragadni azt a szirtet, amire felkapaszkodva a hősök világába jut az alkotás. Kíváncsian várom mit hoz a jövő ennél az egyemberes projektnél.
Orosz szerzőről van szó, ami ritkaság ebben a zenében. Egyedül az Elderwindet tudom megemlíteni, aki szintén orosz és hasonló magasságokba ért el.
Az album idén januárban jelent meg, én meg több mint fél évre rá fedeztem fel... de felfedeztem! :)
A teljes album letölthető itt, jó minőségben:
https://mega.co.nz/#!ws4kiA6I!rTK-Q10SOIHGwgym_PpTn8Od4wTkdWr_BFcbP0JwQXQ